Látok hidakat, verőfényes oltárt.
Lassan aranyló kezével csókol arcon a fény.
Ünnepi állapot, felvágják a tortát.
A fény vágja fel agykérgemet: bizonyított tény.
Csillámló sugárpermet, üveghangú gömb.
Koccanásig merül a tudatomba a kéz.
Testemet szétszakítja a lelkem-fényű tömb,
Vonagló árnyak terhe, a világ csak néz.
2 hozzászólás
kedves gabi!
szép képeket használsz, fényárban úszik a versed,
kiváló szótagszám és rímek.
üdv, d
Köszönöm szépen, örülök hogy olvastál!
Üdv