Mint csendes tó tükrén játszi napsugár,
olyan tisztán csillan szemedről a fény.
Borzolgatja lágyan nyugalmam csendjét,
mocorgó szívemben ébred a remény.
Mosolyod simogat, akár a szellő,
nem hűsíti mégsem lobbanó vágyam,
mely tűzként éget, amint rám pillantasz,
megperzselve némán, elakad szavam.
Sóhajom fakad, az a kívánságom,
szorosan, forrón karomba zárjalak,
merülnék mélyre szép szemed tavában,
s mindörökre már, csak téged akarlak.
14 hozzászólás
Kedve Judit!
Szépen írod le a szerelem fényét.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Mert a szerelem érzése is szép.
Köszönöm, Judit
Nagyon szépen írod meg az érzéseket kedves Judit!
Kedves Zsolt, nagyon köszönöm!
Üdv, Judit
Kedves Judit!
Szép képeket használsz, ráadásul csodálatosak a hasonlataid is. A szerelem reménye végigkíséri versedet, mely lágy, "akár a szellő.
Szeretettel: Zsóka
Nagyon köszönöm Zsóka!
Szeretettel, Judit
Judit kedves!
Olyan lágy és finom ez a vers, mint egy sóhaj.
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs, talán az is…
Köszönöm, Judit
Kedves Judit!
Versed olvasásakor, Csitáry-Hock Tamás, egyi idézete jutott az eszembe, amelyben azt írja:
"Nem az számít, hogy egy hatalmas óceán partján gyönyörködsz a naplementében, vagy lopott perceidben egy pici tó kacsáit nézed. Csak az számít, ül-e melletted valaki."
…igen, néha nem a környezet szép, hanaem az teszi széppé, aki melletted van…
Jó volt olvasni a versedet.
Üdv Tóni
Kedves Tóni!
Igazad van. Egy kedves személy társasága megszépítheti a legcsúnyább környezetet is,
Köszönöm, Judit
A második-harmadik vsz. nagyon szépséges, kedves Juditka!
Kedves Irén!
Igazán örülök, hogy tetszett.
Köszönöm, Judit
Kedves Judit!
Lágy és selymesen könnyed vers.Nagyon jó.
Szeretettel: Ági
Kedves Ági, nagyon köszönöm!
Szeretettel, Judit