Régi kis album kedves képek,
raktározott gyönyörű emlékek,
Fénylő, ártatlan kerek szemek,
apró kezek, vidám tekintetek.
Két apró gyermek, édes Istenem!
tudod mekkora ajándék nekem?
Az évek tovaszálltak felnőtté váltak,
elé mentek megannyi problémának.
Már nem foghatom állandón kezük,
tehetem ölembe drága kis fejük.
Egy fiatal férfi, pici nő néz rám,
hiába mondják- Ne aggódj anyám.
Én vissza sírom azokat a képeket,
mikor négy apró kéz felém integet.
12 hozzászólás
Hát igen… a gyerek egyszercsak felnől és kirepül otthonról. Az idő pedig nem áll meg. Jó lett a versed!
Szia Kriszti,tényleg olyan realitás a versed,amit szinte minden szülő megél és ezt nagyon jól versbe foglaltad.Sajnos egyszer minden fióka elhagyja a fészkét.Élet körforgás ilyesztő,de a szülőnek meg kell emészteni.Hajrá!Amúgy a vers szép,lágyan olvasható. Ez is jó!
Üdv:Metal Koala
DRága Krisztina!
Nem tudom, miért, talán azért mert nekem még apró a gyermekem, de nagyon meghatott a versed.
Ezzel pedig mindent elmondtam!
Szívből gratulálok!
Szeretettel puszil,
Zsolt
Kedves Boer!
bIZONY, ÉS EZ AZ AMIT MEG KELL ÉRTENÜNK, CSK MEGSZOKNI NEHÉZ!
De hát mi is ezt tettük:)Köszi , hogy ismét olvastál:Szeretettel:Kriszti
Köszönöm Atikám, nagyon jól esett!
Millió puszi:Kriszti
Drága Zsolt!
Bizony addig a legjobb, amíg kicsik.Nehéz elfogadni az idő mullását.Nem a saját korom miatt, hanem, mert az élet rendje az, hogy egyszer kirepülnek a gyerekek.
Millió puszi:Barátnéd
szia Kriszta!
szép és megindító…
egyszer majd szép emlék lesz ez a vers
önmagában is. kár még emléklapra
is feltehető…
szeretettel leslie
Köszönöm, Leslie:)Bizony ez így lesz
Ölellek:kRISZTI
Megható, szép vers. Az utolsó négy sor koronázza az egészet!
Szeretettel gratulálok, Gyömbér
Drága Gyömbér
Köszönöm neked nagyon!Bizony, nekem is azok a kedvenc soraim!
Szeretettel ölelellek:Kriszti
Isteni!!!
Én is visszasírom…
Tudod, nagyon jól írtad ezt meg..ÍGY VAN…
Le a kalapomat!!!!!!!
Őszinte gratulációm!
:)Istenem, az ember, amikor még kicsik a gyerekek, hányszor gondolnak arra, de jó lenne, ha már nagyok lennének.
Aztán hamar így is lesz, és már csak szeretnénk mindig a kezüket fogni:)
Köszönöm, hogy olvastál:Kriszti