Fényre fordul át a téli szürke félelem
lassú kínja, csontra száradt dallama,
égi prizma bont színekre, vagy csak képzelem
íveit, dobol az élet, hajtana,
álmodó idők hitetlen, kérő karjain
ring a kósza szél, alá és föl lebeg
fönn a búzakékre húzott égi baldachin.
Jössz, Tavasz, hiszem, és mégsem értelek.
Vártam könnyeid, tudod, s a játék elbukott,
szétgurult öröm, harag és gyűlölet
lépteid előtt, kacér szemű, te átkozott
és áldott, engedd, hogy szálljak, föl, veled,
most nyílni kell, lázak ködében égni álmot
hajnalonta, és az esti csillagok
gyémántfényeit kutatni, hogy talán ott
megtalállak, s hinni, én is ott vagyok,
és szállni föl megint, zuhanni tárt szívekkel,
átzúgni mind a megbolydult világnak
összes sarkain, s majd ha kézen fog a reggel
szemed tüzébe halni… csepp varázslat…
Köd szorít. A szikra kába-szürke pernye, hull
lábaim elé, és kaparja, túrja
sóhajom, amíg a csend sötétje rám borul:
repülj, Tavasz, én várni foglak újra.
26 hozzászólás
Épp itt voltam még, s most sem tudtam kihagyni, aLéb. 🙂 Annyira komoly, s mégis annyira ringatott. Tényleg, naponta kellene ilyen verseket olvasni. Olyan, mint az orvosság, csak sokkal hatásosabb, és élvezhető. 🙂 Tényleg tanítanám, mint "csepp varázslat…"-ot.
pipacs 🙂
Pipacs, nagyon köszönöm a látogatásod, örömmel láttalak itt is :-)).
aLéb
Kedves aLéb!
Megérte rákattintanom, csodásan megírt vers. Komoly és mégis ritmusosan "alá és föl lebeg".
Költői jelzőid, a képeid, szójátékaid….szóhoz nem jutok. Gratulálok, nagyon tetszett!
Üdvözlettel: Zsóka
Zsóka, örülök, hogy így éreztél a verset olvasva. Köszönöm, hogy itt jártál.
aLéb
Mint mindegyik versedet, ezt is többször olvasom, kóstolgatom, ízlelem. Felejthetetlen harmónia, amit kiérzek belőle, kuriózum, és csodélatos ez a fényre fordulás.
Szeretettel:Marietta
Marietta, mindig szívesen látlak a verseim alatt, örülök, hogy jól érezted itt magad :-).
aLéb
Még itt a tavasz, sőt!
De valóban, mindig fantasztikus érzés várni a közeledtét!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Köszönöm, Fél-X.
aLéb
Kedves Aléb!
Csodálatos a versed, mint mindig. Az utolsó versszakkal kicsit szomorkásra fordult a tavaszi fény, de lesz jön még majd. Én is ezzel biztatom magam, mert az idei valahogy…
bocsi, én is csak elmélkedtem, mert ilyen a hangulatom.
szeretettel-panka
Panka, köszönöm szépen, hogy olvastál. Örülök, hogy a hangulata megfogott, hogy elgondolkodtatott.
aLéb
Kedves aLéb!
Csodálatos vers. Tobzódtam gyönyörű képeidben.
Gratulálok szeretettel: Adrienn
Adrienn, nagyon szépen köszönöm a gondolataidat.
aLéb
Drága Béla!
Mindig megfognak gondolataid…
Nagyon szeretem ahogyan és amit írsz!
Ez az írás emlékeztet egyik versemre:
"Mégis új élet virul körülöttem,
kigúnyolja nyomorom minden
szabadon szárnyaló madár.
Hívnak: szállj velünk magasan!
Légy szabad! Repülj! Repülj!"
Sok ihletet kívánok még!
Szeretettel: Tünde
Tünde, örülök, hogy tetszett a vers, köszönöm az itt hagyott gondolataidat.
aLéb
Szia aLéb!
Olyan szépen írsz. Annyira természetesen, mintha gondolataid mindig is így lettek volna, mióta a világ világ.
Valószínűleg így is van… 🙂
Szeretettel gratulálok!
Gy.
Szia Gyömbér!
Köszönöm. Elgondolkodtattál, lehet, hogy igazad van :-). Nagyon nagy örömmel láttalak!
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Lassan arra eszmélek, hogy csak ismételni tudom önmagam, ez nálad kivételesen érvényesül.
Már annyiszor leírtam, hogy mit tartok költészeted felől, hát marad a vers…
A nyitó képtől a zárásig hullámzik itt minden gondolat; az ellentétek ereje hat, a néma kiáltás, vagy a hangos sóhaj, nem is tudom…
Mindenesetre igézően gyönyörű, bűvöletes méreg, képtelenség tőle szabadulni, fogva tart. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, köszönöm szépen, hogy olvastál :-), örömmel láttalak.
aLéb
Álmélkodva olvastam versedet,pompás szóképek, megkapó mondanivaló !
Köszönöm, hogy olvashattam, nagyon tetszik !
Üdv.: Susanne
Susanne, örömmel láttalak, köszönöm, hogy olvastál.
aLéb
Csodálom a rímeidet, költeményed tartalmát, s az egésznek a szakavatott megszerkesztését!
Szeretettel gratulálok:
Kata
Kata, köszönöm szépen a véleményedet.
aLéb
Szavaid úgy hatnak, mintha a természet szólna, s én csak gyönyörködök bennük, mint a természetben szoktam.
Üdvözlettel
Ida
Ida, örülök, hogy így hatott rád a vers, köszönöm.
aLéb
Ó kedves aLéb!
Nem mindíg érthetjük mi, miért…
De várd Tavaszod,
Ily szép sorokra, előjő meglátod! 🙂
Köszönöm a hozzászólásodat, Dóra!
aLéb