Odakint szikrázik millió napsugár,
lelkem a sötétben egy apró fényre vár.
Világosságra, mely biztos utat mutat,
a szent helyre, mit szemem hiába kutat.
Botorkálok vakon, az ösvényt nem lelem,
félelem szorítja a szívem szüntelen.
Úgy tűnik, nincs kiút, az éjszaka örök,
s lezuhanok, amint túl magasra török.
Nekivágok újra, fel nem adom soha,
legyen bár az élet még oly rút és mostoha.
Eljutok majd oda, hol békesség honol,
s lelkemben a gonosz többé már nem rombol.
12 hozzászólás
szia!
Egy kissé szomorkás a versed, de optimista is. Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Kedves Borostyán! Nagyon szép versben foglalt szorúságod elmúlik, mint a tavasz. Utána jön a nyár, s remélem, Neked is szebb napokat hoz, amint versed utolsó szakaszában – szép szavakkal – megfogalmazod.
Szeretettel: Kata
Kedves Borostyán!
Ne haragudj, hogy a versedet legszivesseben elsajátitanám, nem mint versíró, hanem annak a személy nevében, akinek a versed irtad. Ez lehet, hogy ez egy úgynevezett, tittkos belső kivánság, de majdnem, ugy érzem mintha a vers az én jelenlegi helyzetemre irtad volna. De ha nem is, akkor is köszönöm neked, mert ez is elébem hozta, ostoba, gyerekes viselkedésemet. Mindig azt gondoltam, ha az ember öregedik, akkor okosodik is. Hogy ez nem stimmel, én vagyok az élő példa rá. Nagyon tettszet a versed, most még csak az utolsó versszakot kell belémdolgzni.
üdv Toni
Aki így várja a fényt, és nem adja fel, előbb-utóbb el is éri.
Szeretettel: Rozália
Kedves Panka!
A vers egy rossz hangulat, egy futó gondolat terméke. Mivel viszont született optimista vagyok, mindig meglátom a kiutat (főleg, ha jön az a fény!), legalábbis keresem fáradhatatlanul:)
Köszönöm, hogy olvastál!
Üdv: Borostyán
Kedves Kata!
Nálam a szomorúság nem szokott sokáig tartani. Elég, ha kimozdulok a házból, élvezem a természet ajándékait, a napfényt, a meleget, a virágok illatát… Köszönöm biztató szavaidat:)
Üdv: Borostyán
Kedves Toni!
Azt hiszem, mindenkinek vannak rossz napjai, amikor felkelni sincs kedve… Ezért kell újra és újra nekivágni, ahelyett, hogy az ember átadná magát a letargiának! Fel a fejjel hát, ne csüggedj, hanem küzdj és lásd meg a szépet ebben a rút világban, mert azért van rengeteg minden, aminek örülni lehet!
Üdv: Borostyán
Kedves Rozália!
Magam is így gondolom, ezért nem adom fel SOHA:) Köszönöm kedves szavaidat!
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
A szent hely mit keresel benned van és hidd el a legkissebb résen is beszökik hozzá a fény.
Szép a versed.Én is optimista vagyok de szeretem az ilyen szép szomorú verseket.Nem hangol le inkább átmossa a lelkemet.
Szeretettel:hova
Kedves Borostyan!
Kivanom, hogy a Feny ragyogja be minden napodat, hogy meg sok szep verssel es mas irassal tudj megörvendeztetni bennünket! Gratulalok a gyönyörü versedhez!
Üdv:
hamupipö
Kedves Hova!
Azt hiszem, igazad van:) Köszi, hogy olvastál:)
Üdv: Borostyán
Kedves Hamupipő!
Köszönöm a jó kívánságot. Az égiek sajnos másképp gondolták, de meglelem azt a fényt, ne aggódj, csak még kicsit keresnem kell:)
Puszillak: Borostyán