Fenyves mélyén

A fenyőerdőt járom
Kint a vad határon;
Mohaszőnyegen lépdelek,
Végét nem is látom.

A fenyves alján nyáron
Homály van, barátom.
Néhány letévedt fénysugár
Játszik csak az ágon.

Él az erdő, látom.
A tél sokáig várjon;
A kavargó rovarfelhő
Addig meg ne álljon.

Korhadó törzs málljon,
Gombaspóra szálljon,
Kéreg alatt lárva és szú
Hosszú lyukat vájjon.

A korhadó ágon
Gomba, amint várom.
Az avarban is gombák nőnek;
Leszedem, nem bánom.

Elinall őz három,
Mókus fut az ágon,
Víg madarak raja rebben
Fönt a magas fákon.

Szárnyas kisbarátom
Vidám dala szálljon!
Fenyves mélyén az idillt én
Mindig megtalálom.

Szebb ez, mint egy álom
Mesebeli tájon!
Gyantaillat lengedezik,
Szállong tündérszárnyon.

A fenyőerdőt járom
A távoli határon…
S az itt szerzett sok szép élményt
Mind magamba zárom.