Vonaglik szívemen a döbbenet.
Fagyott tükrétől visszaretten,
örök börtönében őrzött könnyem.
Könyörögnöm kellene, nincs kinek.
Rejtőzködik előlem az Isten.
Csillagtalan éjben bolyongok,
fájdalom csokrait ringatom,
mindig nélküled, mindig egyedül.
Legyen veled az áldott álom.
Örökké siratom hiányod.
Emlékek rózsalugasán dér zizeg,
elillansz hamar, ha most megérintem.
12 hozzászólás
Tudom milyen érzés kedves Ica !
9 éve nap mint nap, ezzel a tudattal és érzésvilággal ébredek.
Gyönyörű a versed.
Szeretettel: Zsu
Drága Zsu!
Igazából csak az tudja átérezni, akivel megtörtént. hogy elveszítette gyermekét. ( 12 éve) Minden elvesztés fájdalom, de ez a legnagyobb.
Ölellek szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Mit tudjon az ember egy ilyen vershez írni, esetleg az, akit a sors rákényszerített, hogy ő is ugyanazt átélje. Remélem, és kívánom neked, és mindazoknak, akik ezt átélték, hogy egy napon ha nem is fénylenek, de legálább világitsanak a csillagok nektek is.
üdv Tóni
Köszönöm kedves Tóni az együtt érző soraidat.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Fájdalmasan szép, Ica a versed!
Szeretettel:Marietta
Köszönöm az olvasásod kedves Marietta.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica
Tetszett, pedig nagyon szomorú. Sokan azt mondják, az élet megy tovább.
Én azt mondom, dehogy megy, mi cipeljük tovább, mert muszáj.
Sok erőt hozzá, és egészséget.
Üdv: FJ.
Köszönöm kedves János az együtt érző kedves soraidat.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Ica!
A mély fájdalmat is gyönyörűen fogalmazod… a hiány mellett az örök, legtisztább szeretet sugárzik a versedből, és nagyon megérintett.
Küldök egy ölelést szeretettel…
Mónika
Kedves Mónika!
Mindig jólesnek a kedves szavak, de most különösen. Nagyon nehezek voltak ezek a napok nemkülönben mint a többiek.
Szeretettel láttalak itt: Ica
Igen, ezt az érzést jobb lenne nem ismerni. Mások összeborzonganak, van aki viseli és gondját viseli! ennek amíg csak él.
ruca
Kedves Ruca!
Ezt a fájdalmat senki, soha ne érezze ezt kívánom, csak sajnos nem mireánk van bízva.
Köszönöm, hogy velem voltál.
Szeretettel üdv. Ica