a tájra csend borult
a sátor megürült helyén
már az őszi szél kavar
-játéka rőt avar-
csak egy csendes halvány
trombitahang-foszlány
hallik, itt motoszkál
– véletlen megrekedt
bokrok közt kerengve –
majd lassan tünik el…
…de egy-két pillanat
– csoda és ámulat,
titok és varázslat –
mi megmaradt a szíveket
finoman melengetve még
…és lám a díszes társulat
fáradtan tovább haladt
hisz holnap este várja
ismét új közönség…
6 hozzászólás
Kedves Dreaming!
Szépen formázott versed és érdekes témád nagyon megfogott olvasás közben. Más verseidet is mindig szívesen olvastam. Tudom, most divatos versírásnál, hogy nem foglalod mondatokba a szöveget. Nekem ez hiányzik a versednél is. Persze, ez csupán az én véleményem, és nem von le semmit a versedből.
Szeretettel: Kata
Kedves kata!
Köszönöm hogy olvastál 🙂
k=K
Bocsánat – rossz a billentyűzetem :S
Köszönöm kedves Kata :)))
Várj, míg a virág aludni tér -,
szép csendesen kitárt ablakából
az illat, kiárad, kifelé zenél
Átitatva szívem, rólad dalol.
szép költészet a tied, e verssel köszöntelek.
Szia Miki!
Kedves vagy, köszönöm 🙂