ЛЕТНИЙ ВЕЧЕР
Уж солнца раскаленный шар
С главы своей земля скатила,
И мирный вечера пожар
Волна морская поглотила.
Уж звезды светлые взошли
И тяготеющий над нами
Небесный свод приподняли
Своими влажными главами.
Река воздушная полней
Течет меж небом и землею,
Грудь дышит легче и вольней,
Освобожденная от зною.
И сладкий трепет, как струя,
По жилам пробежал природы,
Как бы горячих ног ея
Коснулись ключевые воды.
______________________________
EGY NYÁRI ESTE
A felhevült nap gömbje már
Földünk fejéről alágördült,
És elnyelte a tengerár
Az estét, melynek tüze elhűlt.
Feljöttek mind a csillagok,
S az égboltozat súlyos terhét,
Mely felettünk magasodott,
Fényes fejükkel megemelték.
Egy teljes levegőfolyó
Siet az égre fel a földről,
S a hőtől megszabaduló
Kebel most könnyen sóhajthat föl.
A természet érrendszerét
Édes reszketés járta végig,
Mint mikor forró lábfejét
Váratlan hűs források érik.
* * * * *