|
Fodor Ákos:
Kis éji dal
Szél kapdos a gyertyalángba:
nyugtalan a rózsa árnya
a falon.
Imbolygok, mint árny a falon;
mire vágyom, azt se nagyon
akarom.
Egy-egy nyugodt pillanatot
életemben ha még kapok:
jutalom,
amiért – bár mit se várva –
időzöm, mint rózsa árnya
a falon.
|
Fodor Ákos:
Kleines Nachtlied
Wind zerzaust die Kerzenflammen:
unruhiger Rosenschatten
an der Wand.
Schwanken tu ich wie der Schatten;
meine Wünsche, die ermatten
wie im Sand.
Augenblicke, milde Taten
noch im Leben zu erhalten:
allerhand,
ohne noch viel zu erwarten
bin ich da, wie Rosenschatten
an der Wand.
(fordította: Tauber Ferenc)
|
3 hozzászólás
Kedves Feri!
Egyre kellemetlenebb helyzetbe hozom magam. A verset Te hoztad, abból idéztem, csak nem a Te neved írtam. Van, hogy elolvasom a verseket, majd visszamegyek hozzászólást írni, így sajnos már máskor is előfordult, hogy nem a címzettet nevezem meg. Kérlek, ne vedd rossznéven. Szeretném behozni a lemaradásaim és úgy látszik ilyenkor kapkodok, figyelmetlen vagyok. Nincs benne szándékosság.
Szeretettel: Rita
Kedves Feri!
Tetszéssel olvastam a magyarról való fordításod, bizony gyakorta egy-egy nyugodt pillanat a leghőbb vágyunk.
Szeretettel: Rita
Köszönöm, Rita!
Hát igen, ezek nem egy ifjú, életerős ember szavai. De MÉG kap jutalmat, amiért itt időzik, mint…
Szeretettel
Feri