bennem. Végtelen érzés ez, vagy
csak kóbor kutyaként tétová-
zó kórság… bár nélküle hová
is lennék én, magam sem tudnám
megmondani. Mert már végleg rám-
feszítette magát búskomor
vigyorként, egy néhanap komoly,
máskor éppen kacajos kedvű
kis érzés. És ha én is elvhű
akarok maradni, figyelmez-
tetlek: nekem sose kegyelmezz,
még ha tudod, szívem egy kissé
csöpögős (tudom, női klisé).
Legfeljebb jó felnőtt módjára
fogadj szót – nem is kell több mára –
s ha általad leszek elhagyott,
kérlek zárd el jól azt a csapot.
6 hozzászólás
Hangám!
Erős, harapós sorok! Csupa komoly és komor kép. Én nem is tehetek mást, mint szót fogadok és némán olvasom versed…
ölel
leslie
Érezhető feszültség,nyugtalanság van benne,letakarva
egy lepedővel talán….? A csapokkal meg mindíg
baj van-az írással viszont semmi.
gr:ruca
Kedves Erika!
Jól sikerült az áthajló sorkkal alkotott versed. Érdeklődéssel olvastam búskororsággal átitatott soraidat, s igazán tetszik a befejezése. Határozott.
Szeretettel: Kata
leslie, köszönöm, hogy érezted a versemet, ölelés!
ruca, igen, talán le van takarva, és köszönöm, hogy olvastál!
Kata, öröm, hogy tetszett az írásom!
Hanga
Szia művésznő!
Amikor elolvasom ( bármelyik ) versedet, azonnal megfogalmazódik bennem a hozzászólásom. Hiszen egyszerű. Egy jó verset könnyű elemezni, könnyű leírni, milyen hatást vált ki bennem.
Egy katt az egérkével a szövegdobozba … azután csak meredten nézem a villogó kurzort. Na, most mi van? Az előbb még megvolt. Hm. Nem is olyan könnyű, pedig … Újra elolvasom a versed. Ja, igen. Remek például az a rész, amikor összehasonlítod a … de ami utána jön, az még erősebbé teszi a hatást. Vagyis … pedig micsoda szófordulatok! Erről eszembe jut … Elolvasom még egyszer, mert elkalandoztak a gondolataim. Valami olyan hozzászólást kellene írnom, amilyet még senki előttem. Ami nem szokványos, mert itt nem elég, hogy remek, meg kitűnő … Újraolvasom. Amíg fogva tartanak a sorok, addig minden szó képpé alakul, de lehetetlen utána az érzéseket visszaalakítani szavakká. Fogadjak szót? Sajnos, gyerekkoromban nem voltam valami jó kölyök.
🙂
Brúnókám, ilyet még tényleg senki sem írt nekem, köszönöm, nagyon!
Hanga