-eredetije már rég eltávozott-
s úgy ül rajta a korona (vagy kalap?)
hogy tisztességeset már sohasem harap.
Ázik csak csendesen s vicsorog,
míg a langyos víz lassan kicsorog
a pohárból. Most foghatom a rongyot
s törölhetek. S hogy tetézzem a gondot,
hát nem leverem? S repül az üveg-
pohár (ki tudja hol áll meg?),
én meg nyögve hajlok érte,
nem tört el, csak kis kár érte,
ám csorba lett, így másik kell,
mit megtöltök én csapvízzel,
s újrakezdem csak azért is,
hadd ázzon ki a protézis.
9 hozzászólás
Kedves Hanga!
Ez tetszik! Jót nevettem rajta! 😀
Faddi Tamás
Kedves Hanga!
Igazán jó humorral fűszerezted meg a versedet. A címe, s az utolsó mondatod, mondhatom, remek! Jó, ha néha megnevettettek, nagyon ránk fér!
Szeretettel: Kata
Basszus, az utolsó sorig nem értettem, miről is szól ez a vers. De ott sikítva röhögtem fel! Bravó, Hangácska!
Mély köszönet, hogy elolvastátok ezt a kis "baromságot" 😀
Hanga
Nagyon finom, szopogatni is let-ne!
rca
Kis "baromság" nagy ütés – a rekeszizomnak! Köszi Hangám, jól esett ez a tanulságos kis baleset…:))
ölel
leslie
ruca, kóstolgasd bátran 🙂
leslie drága, örülök, hogy mosolyt varázsoltam rád 😀
Hanga
:)))) He-he-he! Ez nagyon jópofa lett, gratula Hanga!
Poppy
Köszönöm 🙂 néha megőrülök,
Hanga