egymást
mint két
szerelmes
az ócska képeslap
elején.
karom tátongó
üres bok
s te konnyezel
mintha
rad kiabáltak
volna
olyan fegyelmezett
rendezett a taj
a fák is vigyázzva
dőlnek jobbra
a por is
fentről szól
trágár katonadalokat
motyog a
vándor csupán .
3 hozzászólás
Kedves Messina!
Egyedi verseid vannak.Ezért szeretem olvasni.Most viszont Boldog születésnapot jöttem kívánni hozzád.
Barátsággal:Ági
Szia drága Ági !
Nagyon szépen köszönöm neked:)
Kedves Messina!
Tetszik alapvetően a rendezetlensége, mintha egy "trágár katonadal" jelenne meg hirtelen, holott messze nem az, csak az érzelmi fonala hullámzik hasonlóan.
Külföldi billentyűzetről küldted be a verset? Fura dolgokat tud művelni az ékezetmentesség az aggyal, főleg, ha ráadásul még központozásmentesek is a sorok. 🙂
Érzésem szerint a jelenlegi központozás kiváltható lenne egy jó tördeléssel.
Köszönöm az élményt!
Mákvirág