az ablakomon táncoló eső szűkíti a teret
de még így is csak bolyongok falakba ütközve folyton
nem élek már
nem halok már
csak ha önmagam
megfojtom
fojtás
Szerző: Hangaaz ablakomon táncoló eső szűkíti a teret
de még így is csak bolyongok falakba ütközve folyton
nem élek már
nem halok már
csak ha önmagam
megfojtom
10 hozzászólás
Művésznő!
Egyszerűen nagyszerű ez az újabb HANGA. Azért csak azt a részedet fojtsd meg, amelyikre nincs szükséged. A többit nagyon szeretjük ám.
Brúnóka, köszönöm ("Hanga megint pityereg"), igyekszem a lehető legtöbbet megtartani magamból.
Szia!
Jól megörökítetted lelked zokogását. Veled vagyok!
Szeretettel: Rozália
Köszönöm Rozália!
Kedves Hanga!
Nagyon tetszett! Sajnos néha a falakat át kell törni, habár nem mindig sikerül!
Barátsággal Panka!
Hú, ez durva! Remélem, nem tart sokáig az ezt szülő lelkiállapotod, Hangácska!
Panka, Gunoda, köszönöm az olvasást. Szeretném az elkövetkezendő pár hetet végigaludni.
Most ez van,
Hanga
Furcsa. Az jutott eszembe, hogy valójában "több élet" (vagy mi) élhet bennünk, de csak szép sorban, egymás után. S ha az egyik kimúlt, akkor ad teret a következőnek…
Lehet, hogy amit írtam, annak köze sincs a Te gondolatodhoz, érzésedhez…
Minden esetre súlyos érzés, amit közvetít a versed!
Szeretettel gondolok Rád!
Üdv: Gyömbér
szia Hanga!
Na igen…E vers is megdolgoztatja az olvasót…
Itt van mindjárt a nyitás és befejezés ellentéte
ami kiemeli a drámai hangvételt és ráírányítja
a figyelmet a szerző sajátos képalkotására
mellyel nagyszerűen érzékeltet egy súlyos
döntést. Ugyanakkor nem szabad elfelejtkezni
arról, hogy a vers képi tartalma nem pusztán
az író "feltételes önkezű elmulását" hanem főleg
az olvasó "ellevegőtlenedését" váltja ki. A vers
közepén olyan tér bontakozik ki, mely szinte
felér egy gyomorszájra mért ütéssel, mitől
nem csak a levegő válik kevéssé, de úgy is
érezzük, mintha kihúznák a talajt a lábunk
alól.
Átélhető és érezhető…
grat és ölelés 😉
leslie
Gyömbér, leslie, sokat számít, hogy ilyen barátaim vannak. Köszönöm!
Hanga