Kínná fokozva végtelen magányom
mászkálok föl s alá, szűk a ketrec
a rács árnya a kőpadlóra rányom
úgy fáj hogy csak távolról szerethetsz.
Tudom, az ajtót én zártam be kulcsra
határaim féktelen boldogság
volt érezni, s most összezúz egy furcsa
érzés miközben gondolok rád
öt, hat, hét, fordul, és újra számolom,
sorok közé szorulnak a léptek
bezár az egykor áhított oltalom
vagy ki, a világomból, Téged.
Ki kell jutnom, itt nincs, csak légüres tér,
csendjeimre válaszul ha ritkán
feleltek hívó hangjaid, kerestél,
hogy segíts a körém vont kalitkán
átjutni mielőtt megaszalna
a hús időre, s a tiszta szalma,
alom és álom közt nincs csak egy ékezet
öt, hat, hét, fordulok…
sohase létezett…
18 hozzászólás
A magányos ember monoton fájdalmát érzem versedben. Ismét egy csodálatos alkotás. Kedves aLéb, gratulálok: Colhicum
Köszönöm értő olvasásod Colhicum!
aLéb
Fájdalmasan szép, gratulálok kedves aLéb:))
Köszönöm sleepwell!
aLéb
Oh, igen, értem… éreztem már hasonlót… amikor azt mondtam, hogy nem akarom, hogy itt legyen, aztán fájdalmas volt minden egyes nélküle eltöltött másodperc… de mégsem akartam, hogy itt legyen… Csak én képtelen voltam ezt szavakban önteni; neked sikerült, aLéb. Gyönyörűszép a versed.
barackvirág
Barackvirág, nagyon örülök, hogy a saját világodba integráltad a verset, az, hogy az olvasóban szólaljon meg, nekem nagyon fontos! Köszönöm!
aLéb
Írtam volna egy utolsó sort, de ez nem "rossz" vélemény, csak beugrott, amikor olvastalak…
Az utolsó sor: Mondd meg itt ki az, aki épp vétkezett?
aLéb! Nagyon szeretem a verseidet, valahol kicsi szomorúságot érzek..
Tudod az "erő"..midiklorián szintjén:)
De gyönyörú amit írtál!
Baráti üdvi: d.p.
Köszönöm Dini! Örülök, hogy olvasol és értesz, köszönöm mégegyszer!
aLéb
Te jó ég! Ez nagyon jó vers! Van valami különös "misztikuma"…nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de nem is lényeges…
Gratulálok!
Gyömbér
Köszönöm, hogy ilyen magas hőfokon reagáltál a versre, Gyömbér, nagyon jól esett!
Örülök, hogy tetszett!
aLéb
szia!
Remekül megfogalmazott, nagyszerű vers! Különösen az
a két strófa üti meg az embert, amelyben az "öt, hat, hét"
szófordulat található. Rég nem olvastam ilyen különös
hangulatú verset.
grat.
leslie
Szia!
Köszönöm, hogy olvasol, és örülök, hogy megtalált a vers hangulata!
aLéb
gyakorlatilag sz összes versedhez írhatom: nagyszerű, irígylésre méltó ahogyan írsz, festesz, játszol a szavakkal, érzelmekkel… örülök, hogy olvashatom a verseidet
üdv.: András
Köszönöm, András, az öröm kölcsönös.
aLéb
Kedves aLéb!
"…a rács árnya a kőpadlóra rányom…" Hihetetlenül jó és egyedi képeket használsz! Tetszett a versed megint:)
Üdv: Borostyán
Borostyán, örülök, hogy ismét tetszett a versem! Köszönöm, hogy itt jártál.
aLéb
Fájdalmas, gyötrő és csodaszép.
A rímeid is nagyon tetszenek.
Mint minden versed, ez is igényes, különös
hangulatú… lenyűgözött.
Örömmel olvastalak.
Köszönöm, Zsike, nagyon örülök, hogy olvasol.
aLéb