Megáll a világ egy pillanatra,
Levegőt vesz, s felsóhajt,
mi pedig bent rekedünk,
gondolatainkba elmerülünk,
fejünket a másik vállára tesszük,
gondjainkat csendben cipeljük, s
félelmeinkkel nyugovóra terünk.
Kitisztul a Föld égboltja egy pillanatra,
kinyílik ott is, hol mindig feketeség uralta,
napfény jut emberek szemébe, kik
eddig sötétben imádkoztak,
mi pedig otthon szövünk álmokat,
hogy isten e viharból kivezet,
s lelkünk lassan megpihenhet.
Megáll a világ egy pillanatra,
zöldbe borul egy tavaszi csókra,
megmutatja milyen csodálatos ez
a tiszta, életerős, s csendes arca,
mit mi emberek hamuval borítunk,
s a gondolat eszünkbe sem jut:
Földanya nélkül nincs kiutunk.
4 hozzászólás
Kedves Hayal!
"Megáll a világ egy pillanatra,
zöldbe borul egy tavaszi csókra,"
Nagyon tetszett.eltaslált!
Idöszerü!
Szeretettel:sailor
Megáll a világ egy pillanatra…
Talán… Hallgat a szavakra,
S fagy nélküli tavaszt találna
Imáink néma csendjéből a hála…
Szeretettel: gleam
Kedves Hayal!
Csak Földanyával együtt van.
🙂
"gondjainkat csendben cipeljük, s
félelmeinkkel nyugovóra terünk."
Jó lenne már beszélni ezekről, mert ha ezeket elfojtjuk, akkor egyszer előrobban az igazi, belső HADDELHADD.
Szeretettel: Szabolcs
köszönöm, hogy irtatok:-)