Mit kellene még adnom
hogy értsetek?
Fa vagyok korhadó
földemhez kötötten.
Hányszor indultam,
azt hittem várnak,
kapaszkodni nyújtottam
kéregsebes ágat,
de a gyökerek, mint
anya biztonságba markoló
apró kezek tapadtak
ebbe a földbe.
Kényszer szimbiózus
vagy létezés kényszer,
hogy akkor pontosan
ide kellett valaki?
Nem tudom, csak azt,
hogy anyám volt
ez a annyiszor
kihasznált föld,
édes bimbóin csüngtem
több mint ötven évet.
Teje már kesernyés méreg,
táplálni képtelen,
elhullajtot sorsomból
összeérett humusza lett
saját szégyenem.
Tisztázatlan
átcímkézett idő
és az utolsó pecséten
lassan megszárad a tinta.
Ha akarjátok még
érteni a gyökerek
görcsös kapaszkodását,
tudnotok kell,
ez maradt a földem,
ez a tenyérnyi,
de mégis az enyém.
Földemhez kötötten
By öregsam
6 hozzászólás
Szerintem ez a lgtökéletesebben kifejező verselési forma ! Ezt látom igazolni ezen a versen is. Mindent mindent el lehet mondani benne és mint szépséges földünkön a hegyek és a völgyek úgy hullámozhat benne az érzés, az érezelem. Nagyon jó vers ! A modern Tíborc panasza . Jó hogy felhívtad rá a figyelemet.
szeretettel fefo
Hogy hogyan jött ide a Tíborc? Fogalmam sincs róla! Ösztönösen. Valamit elvesztettél akár saját hibádból akár elvették Tőled. De panasznak mégis panasz, akárhogy is olvasom
szeretettel fefo
Szia!
Naná, hogy létezik rím nélkül is tökéletes vers!
Grat. a merész formához.
üdv. : leslie
Köszönöm a hozzászólásaitokat!
A cím és az utolsó sor a lényeg. A közte lévő sorok, mintha csak panaszkodás lenne, milyen nehéz, ragaszkodni a földhöz ami “az enyém”. Sajnáljalak, nem hiszen erős vagy, ezzel a földdel több mint bárki más.
Ja, és nagyon tetszett. Köszönöm!