A földi örömök végül megkövülnek,
köveiből az ember templomot épít,
s áhítozik újabb örömökre.
Szakadékos, beomló földeken,
zúgó vadvizek zuhogó morajában,
a szomjazó füvekhez is lehajolva
könyörögni képes
egyetlen madárfüttyért.
Szia István! 🙂
Azért az egyetlen madárfüttyért érdemes megkövülni, ezt őszintén hiszem. 🙂 A földi örömök mindig égieket mozgatnak, hogy kinek mit szülnek, az a lent maradtak fantáziájára írt jelen… és ha könyörögni kell, hát érdemes. 🙂 Ha nem hinnék benne, már megholt lennék. 🙂
Örülök a versednek, bennem tarolt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
3 hozzászólás
Szia István! 🙂
Azért az egyetlen madárfüttyért érdemes megkövülni, ezt őszintén hiszem. 🙂 A földi örömök mindig égieket mozgatnak, hogy kinek mit szülnek, az a lent maradtak fantáziájára írt jelen… és ha könyörögni kell, hát érdemes. 🙂 Ha nem hinnék benne, már megholt lennék. 🙂
Örülök a versednek, bennem tarolt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Mintha a fiatal József Attilát olvasnám…
Szép lehet ez az ív…
Baráti szeretettel Attila
Kedves Kankalin és kedves Attila!
Köszönöm ezeket a szép szavakat, a figyelmes kedvességet.
Szeretettel:
István