Es ist mir gleich
Ich habe mich hergeschlichen
Noch einmal an dein Haus
Und drücke mich an die Mauer
Und weine still mich aus.
Es glüht und flackert und leuchtet
Da oben dein rotes Licht. –
Mir treibt der Wind die Flocken
Ins heiße Angesicht.
Und wandern werd' ich, wandern,
Es ist mir gleich, wohin. – –
Ich geh' so arm von dannen
Wie ich gekommen bin.
Frieda Jung
Geboren 1865
Gestorben 1929
B)
Minden mindegy már nekem
Még egyszer odaosontam,
Hol kedvesem lakott,
A házfalához simultam,
S kisírtam magam ott.
Szobádban fent vörös fényben
Alakod táncra kél,
Idelent hord hópihéket
Hevült arcomra szél.
Hová menjek hát innen?
Mindegy – sehol remény! – –
S megyek olyan szegényen,
Amint érkeztem én.
Szalki Bernáth Attila
A)
Minden mindegy nekem már…
Nos, elmentem utolszor
Oda, hol házad áll,
S a testem döntve falhoz,
Szemem csak sírdogál.
Ott fent izzik, s kerengve
Rőt fényed táncot jár. –
Lent szél hordoz hópelyhet
Forró arcomra rá.
Hová menjek hát innen?
Mindegy – sehol remény! – –
S megyek olyan szegényen,
Amint érkeztem én.
Szalki Bernáth Attila
3 hozzászólás
Attila bácsi amíg él,
Javít vagy ront, de nem henyél…
Ezt teszi Dávid bácsi is, aki értékeli és gyakorolja az önkritikát…
A költő a 10. sorában pontosan megismétli
a vers címét: "Mindegy nekem…"
Még ezt biztos meg tudod oldani… :))