Honvágy
A csendes lágy estharang
visszhangzott a tájon.
Mely nekem igazat ad,
hogy még e világon
hazát 's boldogságot
sehol senki sem talált:
Földtől alig elvált,
de ismét vissza vágyott.
Ha visszhangzik harangunk
az jut az eszembe,
hogy mi is majd eljutunk
az örök életbe.
Boldog, ki mindenkor
a földünktől tovaleng
és dicsdalokat zeng
a volt boldogságról.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
Heimweh
Das milde Abendläuten
hallet über das Feld.
Das will mir recht bedeuten,
dass doch auf dieser Welt
Heimat und Heimatsglück
wohl keiner je gefunden:
– der Erde kaum entwunden,
kehr'n wir zur Erde zurück.
Wenn so die Glocken hallen,
geht es mir durch den Sinn,
dass wir noch Alle wallen
zur ew'gen Heimat hin.
Glücklich, wer allezeit
der Erde sich entringet
und Heimatslieder singet
von jener Seligkeit.
Írta: Friedrich Nietzsche
1 hozzászólás
Kedves Tóni!
Úgy látom, ezt a formailag szinte tökéletes, tartalmilag is igen nehéz Nietzsche-verset te fordítottad le elsőként. Elismerés jár érte. Visszhangjával még nem találkoztam. Magam is
megpróbáltam lefordítani. Íme:
Honvágy
A kis estharang szava
lágy, mezőn messze száll,
nekem igazat adva:
E világ mióta áll,
boldogság hazáját
meg senki sem találta,
s alig jövünk világra,
kapjuk a sír hantját.
Ha estharangszót hallok,
a lelkem járja át,
vágyunk – s mint zarándokok –
nyerünk örök hazát.
Boldog, ki idejét
itt fent derűsen tölti,
s zengi, szívében őrzi
hazája énekét.