Friedrich Schiller:Das Mädchen aus der Fremde

Das Mädchen aus der Fremde

In einem Tal bei armen Hirten
Erschien mit jedem jungen Jahr,
Sobald die ersten Lerchen schwirrten,
Ein Mädchen, schön und wunderbar.

Sie war nicht in dem Tal geboren,
Man wußte nicht, woher sie kam,
Und schnell war ihre Spur verloren,
Sobald das Mädchen Abschied nahm.

Beseligend war ihre Nähe,
Und alle Herzen wurden weit,
Doch eine Würde, eine Höhe
Entfernte die Vertraulichkeit.

Sie brachte Blumen mit und Früchte,
Gereift auf einer andern Flur,
In einem andern Sonnenlichte,
In einer glücklichern Natur.

Und teilte jedem eine Gabe,
Dem Früchte, jenem Blumen aus,
Der Jüngling und der Greis am Stabe,
Ein jeder ging beschenkt nach Haus.

Willkommen waren alle Gäste,
Doch nahte sich ein liebend Paar,
Dem reichte sie der Gaben beste,
Der Blumen allerschönste dar.

Friedrich Schiller
Geboren 1759
Gestorben 1805

Az idegenből jött lány

Egyszerű pásztorok völgyében
Feltűnt minden év elején,
Ha pacsirta fütyülni kezde’,
Egy lány, csodaszép tünemény.

Nem itt született ő e völgyben,
Hogy honnan jött, azt nem tudták,
És nyoma veszett szélsebesen,
Amikor búcsút vett a lány.

Elragadó volt a személye,
És minden szív nyitottá vált,
De nemes tekintélye védte,
Nem tűrt az bizalmaskodást.

Virágokat hozott s gyümölcsöket,
Hol ezek értek, az más világ,
Valahol ragyogó napfényben,
Hol üdébb, boldogabb a táj.

Eljutott mindhez adománya,
Finom gyümölcs, sok szép virág,
Az ifjú, agg, ki bottal jára,
Ajándékkal tért haza már.

Szívesen várt minden vendéget,
De ha látott szerelmespárt,
Nekik nyújtotta át lelkének
Legszebb virágkoszorúját.

Szalki Bernáth Attila