Hoffnung
Es reden und träumen die Menschen viel
von bessern künftigen Tagen;
nach einem glücklichen, goldenen Ziel
sieht man sie rennen und jagen.
Die Welt wird alt und wird wieder jung,
doch der Mensch hofft immer Verbesserung.
Die Hoffnung führt ihn ins Leben ein,
sie umflattert den fröhlichen Knaben,
den Jüngling locket ihr Zauberschein,
sie wird mit dem Greis nicht begraben;
denn beschließt er im Grabe den müden Lauf,
noch am Grabe pflanzt er – die Hoffnung auf.
Es ist kein leerer, schmeichelnder Wahn,
erzeugt im Gehirne des Toren,
im Herzen kündet es laut sich an:
zu was Besserm sind wir geboren.
Und was die innere Stimme spricht,
das täuscht die hoffende Seele nicht.
______________________________________
Remény
Szebb, jobb jövőről nagyon sokat
Beszélnek folyvást, álmodnak népek,
Kergetnek, űznek vágycélokat,
Arannyal fénylőt és szerencséset.
A világ vénül, majd ifjodik,
Lesz jobb! Az ember reménykedik…
Reménnyel indul az életút,
Az lengi körbe a víg legénykét,
Varázsos fénye csal férfiút,
S vénnel sem tér meg a földbe végképp.
Nehéz futás volt, a sír a vég,
De síron ismét remény a tét.
Nem üres tévhit, hízelkedő,
Mit balga elme előteremtett,
Szívdobogással jelentkező:
Valami jobbra szültek meg minket.
És mit a hang mond belül nekünk,
Az lelket nem csal, reménykedünk…