Már keveredik bennem a tudatos
az ösztönössel.
Hosszú idő eltelt, mire írni tudtam,
akartam róla.
Felbukkant már a téma,
egy(?) sor erejéig.
"…………………………..Halálhír
előtt éreztem ezt a szürkeséget."
Bár, hosszú ideje tanulom,
a versnek nem kell pontosnak,
valósághűnek lennie,
még nem tanultam meg teljesen.
Délelőtt voltam anyukámnál a kórházban,
a megyeszékhelyen.
Talán még reménykedtem is,
de már nem nagyon ment.
Délután jött a távirat.
A férjemmel hátul méhészkedtünk a kertben,
egy kaptárt nyitottunk fel éppen,
nem sokkal azután csöngettek.
Egy másik kaptárt is felnyitottak aznap,
amiből anyukám (a lélek) távozott.
Mire a kapuig értem,
minden zsongás és szín eltűnt körülöttem
a bennem lévő szorongással együtt.
Mire hátra értem a kertbe,
már látszott is rajtam,
s nem kellett mondanom semmit.
2 hozzászólás
Szia Ildikó!
Teteszettek nagyon gondolatmeneteid!
"Már keveredik bennem a tudatos
az ösztönössel"
Nagyon jó felismerés!
A hasonlat a kaptárral hihetetlenül fájó!
A legjobbakat!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Szia, Kedves Sailor!
Nagyon örülök, hogy tetszett ez a versem,
hogy a kiemelt gondolataim,
különösen hatottak rád.
Szeretettel és örömmel, hogy itt jártál: Ildikó