Fürdőzés

A Nap ott az égben,
forró nyári hőségben,
látta mind, mi történt,
hogy megírjam, ő kért.

A folyóhoz ment labdával,
játszani Klári Idával.
Csak Morzsi kutya nézte őket,
a boldog kis csínytevőket.

A folyópart igen sekély,
forró nap elleni segély.
Kacagva a két gyerek futott,
bár úszni egyik sem tudott.

S lám, a labdát viszi az ár,
Ida lép egyre beljebb, az ám!
Nincs ott se felnőtt, se szülő,
szólni, a veszély egyre készülő.

A labdát szinte érinti kezével,
de a talajt már alig éri el,
s mikor nem érzi a homokot a láb,
kapálózni kezdett a lány.

Egyre nyeli a vizet ijedtségére,
sietve lohol Morzsi segítségére.
Épp időben ragadja meg a gyereket,
dolgozik benne a hűség, s a szeretet.

Kavarog a folyó egyre vadabbul,
nehéz kikuszálódni abból,
fárad a kutya, ijedt Idácska,
remélve lesi őket a Napocska.

A lány már botorkál kifelé,
nem is néz visszafelé.
Klári megöleli, homlokát csókolja,
s vakmerőségét egyre okolja.

De hol van az öreg Morzsa,
kit szeret Klári, Ida, Zsuzsa?
Hol a védelmező, jóságos ebük?
Őt már többé nem látja szemük.

A Nap ott az égben,
forró nyári hőségben,
látta mind, mi történt,
s a szíve tört szét.