Auf einen gewissen Leichenredner
O Redner! dein Gesicht zieht jämmerliche Falten,
Indem dein Maul erbärmlich spricht.
Eh du mir sollst die Leichenrede halten,
Wahrhaftig, lieber sterb' ich nicht.
__________________________________________
Egy ismert búcsúztatóra
Te gyászbeszéd-profi! Mily ráncos, rút a képed,
Mily álszent és hazug szavad.
Ha így mondanál fölöttem beszédet,
Én fel se dobnám talpamat…
9 hozzászólás
Kedves Dávid!
Nem hiszem, hogy Lessing, ős az akkori korban élő emberek, az 1700-as években megértették e volna az utolsó sorodat…
üdv Tóni
Mandolinos hozzászólása a Napvilágon 2016.I. 16-án:
„Kedves Tóni!
Attila féltékeny más dudásokra, de ettől még nem játszik jobban…”
Tehát kedves Tóni!
Petőfi után szabadon mondom: jegyezd fel azt az égre
örök tanulságul, amit Dávid megállapított!
Üdvözöl Attila
Kedves Tóni!
Szerintem egy bakancsokat készítő cipészmester halála esetén a 18. században mondhatták tréfásan az őt ismerők, hogy feldobta a bakancsot… Azért valószínűleg átfogalmazom ezt a strófát…
Üdv: Dávid
Kedves Attila!
Wass Alber azt írta valamikor: "A magyarnak idegenben a legnagyobb ellensége mindig a magyar."
Ha ma élne akkor biztosan ezzel a pár szóval megtoldaná. "… attól függetlenül, hogy hol él."
Üdv Tón
Kedves Tóni!
Nem ellenségekről van itt szó. De arról sem, amit
Dávid gondol, hogy én azt hiszem feltételezett
féltékenységemben, jobban játszom másoknál.
Egyszer talán jobban, máskor meg rosszabbul – szerintem.
Na és akkor mi van…???
Fordítson mindenki ereje szerint…,!
Üdvözöl Attila
Kedves Tóni!
Wass Albert nekem emberileg nem mérvadó személyiség. Éppen ő volt az, aki hátrányosan különböztette meg egyik magyart a másiktól, amikor deklarálta antiszemitizmusát. Ő volt az, aki ezzel szította az ellenséges érzületet magyar és magyar között. A kő marad, a Wass tagad… De a korabeli sajtóban megjelent kinyilatkoztatásai tények! Ebben a rovatban csupán hárman vagyunk jelen, három dudás három szólamot is játszhatna egymás mellett, egy zenekarban, egy csárdában! De nehogy már egyik dudás a másikat a harmadikra uszítsa! Szó sincs ellenségről, ellenségeskedésről! Békés versengésről, vetélkedésről, verselési Ki-mit-tud-ról van szó, ahol bátran véleményt alkothatnánk egymás műveiről. Erre én igényt is tartok. Aki nyilvánosság elé tárja alkotását, arról a nyilvánosság vélekedhet. Így vagy úgy… Hogy ki él ezzel, ki nem, az a magánügy kategóriájába tartozik.
A jogos észrevételek nyomán nem restelltem
önkritikusan átfogalmazni fenti fordításom
az alábbiak szerint…
Egy bizonyos gyászszónokra
Ó, szónok! Szánalom a ráncok rótta képed,
Hazugság minden mondatod.
Ha nékem kell, hogy tartsál gyászbeszédet,
Nos, akkor én – meg sem halok…
Kedves Tóni, így már szólhattak a 18. század közepén, igaz?
Üdv: Dávid
Kedves Dávid!
Arra mifelénk ha egy cipész meghalt, akkor azt szokták mondani: Eldobta a kaptafát… és ami a három dudást illeti, nekem még dudám sincs, én csak mint egy kis firkász, fütyörészek mellettetek… ne haragudjon egyiketek sem, de egy kívülállónak a egymásnak írt hozzászólásainál akaratlanul is ez az érzése jön fel…
Nem sértés volt az ami erre az írásomra ösztökélt, hanem az én életem mottója: Élni, és élni hagyni…
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Köszönöm válaszod!
Eldobta a kaptafát…. Tetszik!
Ezt illene tudnom, mert cipészmester fia vagyok!
Üdv: Dávid