Mahatma Gandhi szerint hét halálos veszély fenyegeti az emberiséget.
Az első.
Gazdagság munka nélkül
Trónusok dölyféből röhög a kártyás,
testőrök hada pályázatot körmöl,
nyílnak a pénzcsapok, ömlik az áldás,
folyik a dáridó, senki sem böjtöl.
Ölébe pottyant megvalósult álmok
dagasztják léha, luftballon egóját,
vérszemet kap, mert a másik is álnok,
földbe tapossa fuldokló adósát.
Profitot szülnek az elveszett lelkek,
kiknek a bére csak rozoga fedél,
nem lázadhatnak, hisz reggel már ettek,
ösztönük mélye még kisdedet remél.
Lent az alvégen csüngnek az imákon,
mert így éhesen, rosszba visz az álom.
A második.
Élvezet, lelkiismeret nélkül
Hurrát hullámzik millió szenvedély,
érem csillog a beteljesült vágyon,
bár hamis a fény, hamis a szerzemény,
leplek alatt doppingból az álom.
Féktelen szeszély, kényszerből a viszony,
liliomot tipor, dühödten sziszeg,
pofonja csattan, mert sikolt az iszony,
combok árnyékában dicshimnuszt liheg.
Lányokat futtat, igaz, csak stikában,
siklik hajója, a tőzsde is remek,
még egy pohár bort felhajt, hogy vidáman
nyélbe üthessen egy fegyverüzletet.
Lent az alvégen most szégyen pírja ég,
elapadt a tej, a leves sem elég.
A harmadik.
Tudás jellem nélkül
A tudás oltárán DNS-sel játszik,
angyalba ültetne ördögi vigyort,
mivé lesz a gnóm,még semmi sem látszik…
Mit neki! A pénz elfedi a szigort.
E vegykonyhában dübörög az ötlet,
ópiátok lépnek házasságra itten,
az álom akár gyászruhát is ölthet.
De nem számít, a halál sem lesz ingyen.
Virtuális létbe gálánsan lép be,
csomagokkal házal, rejtett sorokkal
programot mérgez, s a jóért cserébe
zsonglőrködik az emberi jogokkal.
Lent az alvégen adószedő tombol,
foglal a vigéc, gyermekruhát gombol.
A negyedik.
Üzlet, erkölcs nélkül
Áru a virág, a lány, áru a pénz,
adják, és veszik mások szeme fényét,
zajlik az üzlet, a bankár is becéz,
majd zsebbe tömi százezrek reményét.
Siralomvölgyben ébreszt vágytüzeket
a keleti szél csalfa kacagása:
Olajért cserébe képzett „szüzeket”
vár Dubaj, fényes, primitív mocskába.
Bűvész a művész, mert életben van még,
kenyerét s bérét, sarlatánok falják,
aprópénzért kell eladni a művét,
munkája árát mindig mások szabják.
Lent az alvégen jegygyűrű tűnt elő,
ablakba tették… ma sincsen rá vevő.
Az ötödik
Tudomány, emberség nélkül
Kíváncsi lelkek, kik csodát keresnek,
atomig nyúlnak a titkok mélyire,
isteni részecskék, parányi testek…
de jaj! Hirosima vész a semmibe.
Gépmadarak húznak, láncfűrész visít,
szigetek úsznak mind csupa műanyag,
virágos réten már semmi sem virít,
por lepi a várost, marják a savak.
Korszellem lényét komputer vezényli,
játékból ölhet, rá is áll a keze,
vezérré lenne, százszor is megéli…
de lefagy a gép, összedől a mese.
Lent az alvégen madarat etetnek,
törött a szárnya… itt a legjobb rejtek.
A hatodik.
Vallás, áldozatkészség nélkül
Templomok épülnek, hitek csatáznak,
az egyetlen istent százfelé tépik,
enyém imádat, másiké gyalázat,
kiáltják milliók, s az eget félik.
Nincsen már alázat, páncélban a hit,
dogmák árnyába bújva a becsület,
a hatalmi mámor pokolba hajít
ezreket, ki más, s ünnepli vesztüket.
Könnyezik a nép, csillog a látomás,
áldozat ködébe veszik a való,
de mosolyra vált itt-ott a zokogás:
„Meztelen a király” szól a suttogó.
Lent az alvégen falakat emelnek,
tető is lesz rá, várja a sok gyermek.
A hetedik.
Politika elvek nélkül
Önjelölt „papok” lengetik a zászlót,
csillog a kondér, fő az eszmeleves,
hús is lesz belé, hangzik el a zárszó,
tódul a nép, a hatás döbbenetes.
Gát szakad, önérzetet sodor az ár,
már új mércével méretik az erkölcs:
ki szalutál, arra fényes élet vár…
mosolyogj és tapsolj, az lesz most a bölcs!
…de kétség lobban, a taps is megreked,
az ígéret földje ígéret marad,
kialszik a vágy, a bú lesz kedvesed.
Hová lett az álom, munka sem akad.
Lent az alvégen vetnek és aratnak,
minek ide szó, peregnek a magvak.
4 hozzászólás
Kedves Károly!
KÖSZÖNÖM.
Üdvözlettel: Szabolcs
Kedves Károly!
Művészi összefoglalása a legnagyobb társadalmi bajoknak.
Üdvözlet: Attila
Örülök kedves Szabolcs, ha sikerült szemléletesen kifejezni annak a nagyszerű embernek a gondolatait. Köszönöm a látogatásodat.
Károly
Kedves Attila!
Őrülök a véleméynednek. Erőt ad a társadalom beteg gócainak feltárására.
Üdvözlettel: Károly