széthintetted magad körül, s azóta egyre nő-
nő és növekszik a buja gaz, lassan áthatolhatatlan rengeteg,
nem sejti senki, hogy belül mi van, ki arra ténfereg
rég kétségbeesve próbáltam irtani,a dzsungelként burjánzó szárakat
minden hiába mert e szörnyszülött, növesztett újabb ágakat
hazugság volt a magok neve, te szórtad szét magad körül
…feladtam…
machetta-m éle kicsorbult, nincs aki újat köszörül
7 hozzászólás
“ki arra ténfereg ”
“ágakat-szárakat”
ezek mesterkélt hatásúak,
mellesleg újítás a téma megközelítése, jó elgondolás, csak nem tudom… most írjam azt, hogy “kicsit gagyi” sorok?
Az ágakat-szárakat az tényleg kicsit művi, a ténfereg-nél ezt nem érzem.
A “gagyi-sorokra” nem tudom mit mondjak…
Majd egyszer talán írok egyet a témában olyat, ami “értékesebb”, vagy nem…
Nagyon kifejező vers.
Hát szerintem egyáltalán nem gagyi! Nekem tetszenek a ténfergő szavak és az ágak és szárak is! A téma megközelítése meg nagyon jó! Grat!
Szia Náni!
Köszönöm, hogy olvastad, és örülök, hogy tetszett!
Üdv: Gyömbér
Kedves Gyömbér! akárhogy olvastam, elgondolkodtató soraidat, semmiféle gagyiságot nem fedeztem fel….Nekem nagyon is sokat mondanak e gaz-magok!
Tetszett! Grat!:)
Köszi sleepwell:)!