"Tudod, hogy nincs bocsánat",
nézed az olajfákat,
mankóra rogy a lélek,
jövőt ír majd a véred.
Árulók jönnek-mennek,
föltépik mind a csendet,
szaggatják fényed, árnyad,
fű se nőjön utánad.
"Tudod, hogy nincs bocsánat",
nézed az olajfákat,
mankóra rogy a lélek,
jövőt ír majd a véred.
Árulók jönnek-mennek,
föltépik mind a csendet,
szaggatják fényed, árnyad,
fű se nőjön utánad.
6 hozzászólás
Kedves István!
Nagyon érdekes ez a vers, különösen, hogy József Attila verssorai közé helyezed (azzal a különbséggel, hogy az eredetei vers negyedik sora kicsit másképpen hangzik). Ahogy megjeleníted Krisztus szenvedését, ahogyan azt ábrázolod, hogy a történelem folyamán hányan és hányan vonják kétségbe megváltói munkáját, nagyon érzékletes. Néhány sor csupán, mégis rengeteg mondanivalója van! Gratulálok!
Üdv: Klári
Kedves Klári!
Köszönöm szép észrevételeidet! Hadd mondjak valamit: az igaz ügyért viaskodó emberek általában elárultatnak. A gonoszak az igaz ügyek képviselőinek még a létét sem tudják elviselni. Az elárultaknak is van Gecsemánéja. Egy meditációs kert, ami az Éden "inverze", ám amiből mégis Éden lehet.
Üdv, István
érzékletes, láttatós sorok, jó!
Kedves István!
Nem egy kedveskedő vers. József Attila is írta már. Tudod, hogy nincs bocsánat.
Nekem ez jutott eszedbe a versedről. Gondolom nem véletlen az első sor és az utolsó
módosított sor.
Ági.
Kedves Andi!
Köszönöm szépen!
Üdv, István
Kedves Ágnes!
Valóban nem véletlen az intertextualitás. Köszönöm, hogy elolvastad!
Üdv, István