Ereimben
Tejút fájó dallama,
halántékomon csillagösvények,
Orion szarvasűző hava.
Paták taposnak
legendás vitézek,
gyakorta
a sámán dobok
pergésére ébredek.
A lelkemben
táltos őseim titka,
fényüket a révülő sámánok
hókuszpókusza sem zavarja.
Mágusok tana
az álmaim leple,
régóta
aranyasszonyok
őrködnek még felette.
6 hozzászólás
Nagyon tetszik ez a vers.
Érdekesek a hasonlataid, metafóráid.
Gratulálok
nekem tetszik
Örülök, hogy tetszett és véleményt formáltál.Köszönöm.Ernő.
Azta! Rövid, tömör és minden benne van aminek egy jó verben benne kell lennie!
üdv.: Nati
Köszönöm Náni az értékelést.Üdv.,haver.
"…gyakorta
sámán dobok
pergésére ébredek…"
Tetszik a vers, az üzenet, amit hordoz. Az utolsó gondolat végleg "megvett".
Barátsággal: aquarius
Köszönöm aquarius, mindannyian génjeinkben távoli üzeneteket hordozunk.Üdv., haver.