úgy vártam már én is rég hogy a gólyák visszatérnek
s végre újból kelepeléssel lesz tele a fészek
s szédült fejemben összeállnak egésszé a részek
most már apró fekete csőrök merednek az égre
langyos füvem elszáradt s még csak nem is vettem észre
fejemben továbbra is gyűjtöm a fakult képeket
de minden mi EGY volt egykor
örökre szétesett
6 hozzászólás
Ez nagyon szép. És nagyon szomorú… Kívánok neked szebb időket! Addig is, az írás a legjobb öngyógyítás.
Köszönöm, köszönöm, kedves Gunoda! Gyógyítgatom magam, most ez van.
Hanga
Szia Hanga!
Meglepő, ahogy ebben a versben egy természeti képhez nyúlsz. Ráadásul
érdekes párosítás, hisz a gólyák, a fészek és a fiókák képe egyfajta kezdetet,
indulást , új életet szimbolizál, de a második versszak vége teljesen ellentétes,
szinte lemomdó hangulatot áraszt.
Emellett igazán összeszedett vers, igényes kidolgozással.
Jó olvasni Téged!
üdv
leslie
Köszönöm kedves leslie!
Hanga
Szomorú, de kijött, s ez a lényeg, innen már az út könnyebb…nagyon tetszett versed kedves Hanga!:) Gratulálok!:)
sleepwell, köszönöm megtisztelő figyelmedet!
Hanga