Pont az ismeretlenben
Fényévek úsznak az égen
Csillagok születnek, és elmennek
Fekete lyukak lenyelnek
Mégis ragyog a Föld
Mindent az emberekre hagy örökül
Távolodik a sok sok galaxis
Aki odavisz, biztos nem lesz egy taxis
De, van egy pont, ami mindent felbont
Ott élsz Te, és a béke
Hogy ez épp merre van, ez a gondolat a titokban!
Hozd el a titkod, ha gondolatod fontos
És jött még Valaki erre a vidékre
Évezredek, évmilliók üzenete
Ami minden lélekhez elér
"A léted a világon mindent megér, és megért"
Építenék én ma is piramist
Csak tudnám….hogyan is?
Amim van, azt én odaadom
Csak azért, hogy legyen egy holnapom
Minden galaxisok kincsei
Egy lélekben kötnek ki
Találd meg a kikötőd
Minden ott lesz, mit örökölsz
Hogy ezt Ki hagyta rád örökül?
Itt minden visszacsatolásra kerül
Amit érsz, és aminek tartanak
És aminek értékeled önmagad
Hinned kell abban ami Belőled fakad
Csak ez lehet a folyamat
Kell egy Társ, aki melletted marad
És majd az évek leosztják a lapokat
És akkor majd egyszer megérted a holnapokat!
4 hozzászólás
Az jutott eszembe a piramisról és galaxisok kincseiről, hogy vajon mit jelent nekem ez a szó: kincs?
Ércet? követ? aranyat? anyagot? aligha…talán nem is tudom a választ, talán szeretetet?
Elgondolkodtató amikor ekkora távlatokba próbál belegondolni az ember, hogy mi a fontos nekünk?
Persze ez csak belemagyarázás tudom, de ez jutott eszembe versed kapcsán kedves dinipapa.
A.
Köszi az értékelést, sokat jelent egy ilyen kiváló Írótárstól!!
Kedves dinipapa!
Most csak sieteve írom le, hogy nagyon tetszett a versedben megbúvó filozófiád.
Később még visszatérek!
Gy.
Kedves Dinipapa!
"Minden galaxisok kincsei
Egy lélekben kötnek ki"
Ez a két sorod is egy igazi kincs, de az egész versed nagyon tetszik.
Szeretettel: Rozália