Füstbe bújt a tavalyi csend,
elszürkült a lépte,
keresi a múlt igéjét,
megfakult emléke.
Kávéízű délutánok
halk sóhajok, léptek
tündér ígért délibábot
aztán összetépte.
Sintér szorít hurkot éjjel
elketyeg az élet,
silány napok, silány évek
már semmit sem érnek.
2 hozzászólás
Kedves Edit, nagyon találó költői képek sorozata a versed. Tetszik.
Üdv: Kati
Nagyon köszönöm, Kati!