Időszakosan feleszmél beszédkényszerem. Elképzelem, ahogy szavakba
ömlesztett mindenem lehelem….ő….valakibe. Nem sok választási lehetőségem
van, és persze nem azért, mert annyira jól szelektálok. Reggelente déjá vu-k
kergetnek, aztán nekem jönnek az utcasarkok. Némán hullnak egymásba a testek,
zihálva, bénán összeesnek. Talán önmaguk látványa riasztja őket. Elképzelik, hogy
a sétálóutcában elbújhatnak egy rohanó alak mögött. A rohanó alak is ezt képzeli.
Őszintén szólva: nem tudom mit gondolnak. Lehet, hogy ugyanazt, mint én. Lehet,
hogy én vagyok a rohanó alak? Gondolataim félbeszakítják egymást. Pofátlanságuk
miatt saját csendem hallgatom, majd nézem ahogy strichel a bánat. Álruhába bújva
várja, hogy valaki elvigye. Mindeközben természetesen haladok. Valamerre. Aki nem
tudja merre tart, annak mi által lesz irány? Ha tudnám a kiindulási pontom…
de nem emlékszem utoljára honnan indultam el. Keresek valamit. Valahol. Asztalmagány
fátylát magamra terítve haladok a velem szemben hömpölygő tömeg felé.
10 hozzászólás
Most látom, hogy elcsúszott egy sor, az Asztalmagány szó nem szándékosan van külön sorban, valahogy félrecsúszott gépelés közben…:(
„valahogy félrecsúszott gépelés közben” Biztosan lejt a klaviatúrád. Az egyik fele alá tegyél valamit.
„Lehet, hogy ugyanazt, mint én” Ugyanazt, amit én-t írnék és ezzel el is hasítottam a szőrszálat.
Tetszik az írásod. Sőt, nagyon tetszik.
Gratulálok. a.
Kedves Antonius!
Igazad van, az ugyanazt, mint én-nel kapcsolatban, köszönöm a javaslatot.:) Örülök, hogy tetszik az írás, köszönöm a véleményt!
A klaviatúrák pedig már csak ilyenek.:)
üdv:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Igazad lehet… 🙂
De újabb szemponttal bővült a véleményem: ismerős és egyszerre ismeretlen. Az atmoszférát otthonosnak érzem a magam számára is, akadnak viszont újszerű gondolatok. Nem állítanám, hogy mindegyiket értem, de nagyon izgalmasak. Meglepők. Különlegesek.
Bár elsőre azt éreztem, hogy nem minden tetszik, most már úgy gondolom, hogy ez így jó, ahogy van, így kerek. És így vagy Te. 🙂 Ezt persze nem állíthatom, mert nem ismerlek, de ez az érzésem. Megint csak kiegyensúlyozott, izgalmasan kavargó, őszinte, feltárulkozó. Azt mondanám, egy szép, egész-séges személyiség vallomása, mert csak egy ilyen személyiség tud felülemelkedni magán, és megmutatni, hogy milyen.
Az alkotás mellett tehát a mögötte meghúzódó személyiséget is értékelem, és érdekel. Irigylésre méltónak tartom a szabadságát, amivel el tudja engedni önmagát, és ezzel meg is mutatja. Ha ismered az enneagram-ot, kíváncsi lennék, mi vagy!
Tetszenek a tőmondatok. "Gondolataim félbeszakítják egymást." "nekem jönnek az utcasarkok" Nagyon tetszik! 🙂
Dávid
Kedves Dávid!
Először is: Nagyon köszönöm a rászánt időt, és a véleményt. A szabadsággal kapcsolatban annyi, hogy jajj…na, nem is tudom, hogy írjam ezt, mert valamikor nagyon sok korlátot látok és érzek magam körül, aztán valahogy eltűnnek, vagy eltüntetem őket. A másik dolog pedig az, hogy valahogy úgy érzem, hogy kevesen értenek/éreznek:) engem, mármint ami vagyok, és így könnyű versben, meg néha egyébként is a szabadság, mert nem értik:P Ami valójában nem vicces, hanem szomorú tény, de ennek ellenére van benne valami szép. Másrészről: értenek nagyon is, de az a rész nem éppen napsugár, ami nem feltétlenül baj.
Köszönök mindent!
üdv:
Zsuzsa
Az enneagram egyfajta személyiségtipológia, de vannak, akik mélyebben értik és értelmezik. Régebben ismerkedtem vele, a napokban pedig újra kezembe került egy könyv. Számomra érdekes, ha szereted a személyiségtipológiát, az önismeretet, a pszichológiát, érdekelnek a kapcsolatok és a fejlődés, akkor érdemes lehet utánanézned. Nem kell mindent elfogadni, vagy fanatikusan hinni benne, de mindig el szabad gondolkozni azon, amit tapasztalsz, amivel találkozol.
Kedves Dávid!
Érdekes lehet, majd lehet, hogy valamikor utánanézek. Köszönöm, hogy válaszoltál.
üdv:
Zsuzsa
Franz Kafka jut az eszembe. Lehet, hogy újra kellene olvasnom "A per"-t!
Laczkó.
Szia Laczkó!
Sajnálatos tény, de nem olvastam a Per-t, na majd szerintem sort kerítek rá.:)
Köszönöm, hogy olvastad,üdv:
Zsuzsa