Szerettelek szerelmes szívemmel,
Csak néked pengtek lelkem húrjai!
Remegő lelkemnek , két karodba zárva,
Elcsitultak félelmei.
Megköszönök mindent, amit adtál,
A szerelmet , a harcos éveket,
Hogy jóban, rosszban egyek tudtunk lenni,
Most gyermekeink értékelik ezt.
Úgy mentél el épp, mint ahogy éltél,
Méltósággal, tisztán, szótlanul.
Küzdelmeid béke koronázza,
Megpihentél, a harc elcsitult.
Tudom, nem hagytál el minket,
Lelked mindörökké köztünk él,
És életünk sok színű pásztáján
Szereteted mindig elkísér.
3 hozzászólás
Kedves virágének!
Nagyon szép emléket állítottál életed párjának!
Szeretettel: Ria
Köszönöm, Ria! Nagyon kedves vagy! Katalin
Megrendítően fennkölt alkotás!!!
Kedves virágének!
Óriási lélekkel áldott meg Téged a sors…rendszeresen olvasom írásaidat.
Az időm rövidsége végett nem jut időm komment-et írni minden alkalommal.
Tudd azonban, hogy életet "lehelsz" belém írásaiddal, ha szomorú vagyok, olvaslak, ha határtalan örömmel tölt el a nap…újra itt vagyok.
Valahogy mindig " nálad kötök ki", ha ezen a lapon időzöm.
Jó egészséget, további töretlen alkotókedvet kívánok Neked:
Tami