ha nincs más…
heroikus küzdelmét
vívja ős kópia bensőjében
lánccal vert mondat,
dohos szoba búgó
és lomha árnyán vesszőket
sebesen forgat.
vér ömlik testéből
vajúdó tollak
halál tánca által,
szódarab esik le mélyvörös
őszi színű földre
már vártam.
kétkedő könyv buggyan elő
tajtékzó tengernek
fekete medréből,
csillámló szív hajol meg
kiosonva szilárd lánc és
hulladékszagú kezéből.
lánccal gyúrt szódarab,
ez csak ennyi, semmi más,
lánccal gyúrni szavakat,
őrjítően kegyetlen látomás.
lánccal gyúrj szavakat,
ne végy el életet,
lánccal gyúrt szódarab,
mondatnak a vétke ez.
2001. 06. 23.
3 hozzászólás
Valóban “heroikus”,söt talán túlon-túl misztikus is.Mintha nyomasztó a sok lánc is.
Pedig a szavak értelme még foszlányokban is a:szabadság.
Mivel én eléggé vizuális tipus vagyok, a versed olvasása közben egy fekete-fehér film pörgött az agyamban, ami egy kicsit nyomasztó. Dde hozzátéve a lényeget: a versed tetszett!
Üdv! Hanga
Köszönöm a hozzászólásokat! A film- gondolat helyénvaló, én is vizuális vagyok! És igen, a láncok és a szabadság: ezért érdemes küzdeni, élni!