Egy villámcsapás
Sudár fakoronába,
Elgáncsolt élet.
Kidőlt fa árán,
Ha fény szűrődik feléd,
Keserű vigasz.
Sok esőcseppből
Csak egy van, ami tiéd,
Jól vigyázz hát rá.
A csobogó víz,
A természet dallama,
Életnek vére.
Elhullott magvak
Ha emelik a földet,
Újjászületés.
4 hozzászólás
Az egyik jobb, mint a másik.
Gratulálok. a.
Köszi szépen Antonius!
Így érdemes a haikukat elénk tárni, olyan mint egy vers, s nem csupasz egyszer-hármas sorok! Igazán jók!
Üdvözlettel: Kata
Köszönöm szépen Kata!
Üdvözlettel: Laci