egy göcsörtös fa ágbogán
ült néhány kormorán.
A majdnem kiszáradt fának
elszáradtak
levelei,
elkoptak díszei…
Ám minden évben visszatérő kincsei
voltak ezek a furcsa madarak,
kik karjairól lesték a halakat,
a csillagokat, a vizet.
Itt várták a jelet,
minden évben újra és újra,
mi szólította őket az útra…
Egy nap a Nappal megszárították
tisztára mosott szárnyukat.
Meglátták az égen az utat.
Vérükben érezték ismét vége lett egy nyárnak,
most ők, görbe madarak, délre szállnak…
Éjjel indultak, az utat mutatta a Hold.
A szigeten töltött pár nap a holt fának…
ünnep volt…
14 hozzászólás
Gyömbér! Jó érzés elsőnek hozzászólni ehhez a csodához! Eszméletlenül szép ez a vers, nagyon sokat kaptam tőle, s még biztos, sokszor fogom olvasni.
Nagyon szép vers, szívből gratulálok én is!:)
Szia!
Szerintem is nagyon jó vers. Azt hiszem a kedvencem lesz tőled. Érdemes többször és többször elolvasni.
Maristi
Szia!
Ismét nagyon szép verset írtál. Gyönyörű képeket használsz. Hátulról a harmadik sorban van egy gépelési hiba: utatat.
Szeretettel: Rozália
Szia Gyömbér!
Munkánk, amit az életben végzünk, nem mindig tetszetős, nem mindig látványos mások számára, de ha hasznos, akkor nekünk magunknak örömünnep…bizony. A kiszáradt, holtnak tűnő fa, színevesztett külsejével, remek célt szolgált görbe, más ízlésű madaraidnak. Hasznossága tette fontossá, ezért ünnep volt éreznie a tollastársaságot.
Ha nem is vagyunk szuperhősök, sokat tehetünk embertársainkért. Nekem ezt üzente versed. Köszönöm.
Látványos és szép a versed.
A gondolatok sokaságát indította be bennem.
Gratulálok! Éva
Gratulálok Gyömbér !
Szép összhang, és vizuális képzeletet írtál.
Nekem nagyon tetszett!
Üdvi: dp.
Köszönöm a hozzászólásaitokat.! Nagyon örülök, hogy többetekben gondolatokat ébresztett…
(A hibát javítom, és köszönöm az észrevételt!) 🙂
Üdvözlettel: Gyömbér
Itt már mindenki leírt mindent, én pedig nem akarom ugyanazt elismételni szó szerint, ezért mindegyikből egy csipetnyit adok: Jó érzés szép kedvencem gyönyörű madaraink gondolatok összhang. 🙂
Ezeket a madarakat hol csodáljuk, hol meg gyűlöljük.
Nagyszerü verset írtál róluk!
Gratula!
Göcsörtös faként most én is görnyedek,
belül egy hang unszolt: olvassam versedet!
Ez ünnepen emelek rá egy pohár tejet! 🙂
Gratulálok Neked! :)))
Kedves Gyömbér!
Ismét egy remeket olvashattam tőled, köszönöm:) Amúgy én szeretem a kormoránokat, és helyettük is örülök, hogy a holt fa az életet jelenti nekik:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Látom, olvasod a verseimet. Köszönöm! 🙂
…és örülök, hogy tetszenek! 🙂
Üdvözlettel: Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Véletlenül bukkantam erre a versedre..
Nagyon tetszik, főképp az, ahogy zárod.
Gratulálok, üdv: C.