Ó, mondd! Valódi arcod,
miért álcázod ördöggé?
Repedezett, bőr gúnyát,
testedre miért öltöttél?
Vagy mégis az igazi?
Ó, jaj, nekem! Ez borzalom!
Átverve lettem, de mért?
Hová lett a hű vonzalom?
Egykor szerettél…talán…
De mégsem, csak jelmez!
Színészek paródiája.
Felcsillan kék szemem.
Igen! Rózsával sietsz,
szinte repülsz hozzám!
Gördülő könnyeimet
elvitte az orkán!
2 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
Romboló érzés rádöbbenni arra, hogy valaki, akiben megbíztunk, becsapott, sőt végig megvezetett minket. Azt hiszem, sokan ismerjük ezt az érzést. Mégis azt mondom, jobb tisztán látni, mert így legalább mi magunk nem csapjuk be magunkat.
De versed itt happy end-el zárul – könnyeidet elviszi az orkán. Talán csak félreértés volt, s most egy rózsával kér bocsánatot. Sok minden van a versedben.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca! Köszönöm szépen a részletes értékelést, nagyon örülök neki!!!! 🙂 Nagyon örülök a sok csillagnak is :))))))