Gottfried Keller: A csermelynél

Am Wasser

Hell im Silberschaume flimmernd
Zieht und singt des Baches Welle,
Goldengrün und tiefblau schimmernd
Küßt sie flüchtig die Libelle;
Und ein drittes kommt dazu,
Eine Blüte hergeschwommen:
Alle haben drauf im Nu
Heitern Abschied schon genommen!

Und die Esche beugt sich drüber,
Schaut in Ruh das holde Treiben,
Denkt: Ihr Lieben, zieht vorüber!
Ich will grünen hier und bleiben!
Und ich unterm Eschenbaum:
Was soll denn mit mir geschehen
In dem reizend leichten Traum?
Soll ich bleiben? Soll ich gehen? –
_______________________________

A csermelynél

Fényt ezüstből szór a habja,
Csermely surran dalolászva,
Szitakötő csókolgatja,
Szárnya kék, smaragdzöld, sárga;
Harmadikként kis szirom
Ér libegve, ím, e helyre,
S nékik máris híd-pilon
Int derűs Adieu!-t nevetve.

Parti kőris meghajolva
Nézi békén, hogy sietnek…
Ússzatok tovább csak sorba’!
Gondolja… Én itt zöldellek!
Magam kőris alatt fekszem,
Könnyű álom száll szememre,
S kérdez, faggat egyre engem:
Itt maradsz? Vagy mész te messze?

* * * * *