Hova vittek az élet csillagai
ó iskolatársam a gyerekkorból?
Oly messzire vitték a városunktól
csónakjainkat a sors hullámai.
Mint legkisebb tökmagok az osztályban,
magunkat jóhiszeműen becsaptuk
és lelkendezve mindig csak hazudtuk,
majd elveszünk a kalandok árjában.
S épp akkor látom a lámpa fényében,
hogy mi, mint egy rongyos, hajlott csavargó
egy poroszlóval megy, mint egy geodéta. –
Hát más lett a csillagunk lényegében?
Az életünk burjánozó, kavargó,
te egy festő lettél – én egy Poéta!
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
An einen Schulgenossen
Wohin hat dich dein guter Stern gezogen,
O Schulgenoß aus ersten Knabenjahren?
Wie weit sind auseinander wir gefahren
In unsren Schifflein auf des Lebens Wogen!
Wenn wir die Untersten der Klasse waren,
Wie haben wir treuherzig uns betrogen
Und schwärmerisch, erfindrisch uns belogen
Von Aventüren, Liebschaft und Gefahren!«
Da seh ich just, beim Schimmer der Laterne,
Wie mir gebückt, zerlumpt, ein Vagabund
Mit einem Häscher scheu vorübergeht. –
So also wendeten sich unsre Sterne?
Und so hat es gewuchert, unser Pfund?
Du bist ein Spitzbub worden – ich Poet!
Írta:_Gottfried Keller