Abendlied
Augen, meine lieben Fensterlein,
Gebt mir schon so lange holden Schein,
Lasset freundlich Bild um Bild herein:
Einmal werdet ihr verdunkelt sein!
Fallen einst die müden Lider zu,
Löscht ihr aus, dann hat die Seele Ruh';
Tastend streift sie ab die Wanderschuh',
Legt sich auch in ihre sinst're Truh'.
Noch zwei Fünklein sieht sie glimmend steh'n
Wie zwei Sternlein, innerlich zu seh'n,
Bis sie schwanken und dann auch vergeh'n,
Wie von eines Falters Flügelweh'n.
Doch noch wandl' ich auf dem Abendfeld,
Nur dem sinkenden Gestirn gesellt;
Trinkt, o Augen, was die Wimper hält,
Von dem goldnen Ueberfluß der Welt!
________________________________________
Esteli dal
Ablakocskák, tágas szemeim,
Csüggtök rég világom fényein,
Látjátok, mit látni odakinn,
Ámde egyszer becsukódtok, ím!
Szemhéjam, te fáradt, renyhe zár,
Fedd be őket, lelkem csendre vár;
Többet akkor bakancsom se jár,
Mélységük lesz minden este tár.
Pislogó két szikrát lássanak,
Mit belül két csillagocska ad,
Míg lenyugszik tétován a nap
Lepkeszárnyak intése alatt.
Járok még… az este bekerít,
Csillaghullás, az kísérget itt…
Világgal, ha pillám túltelik,
Idd, szemem, fel arany nedveit!
* * * * *
2 hozzászólás
Sikerült vers, a vége nagyon ütős lett, csodás!
Kedves Irénke, köszönöm a szíves méltatást, örülök, hogy tetszett neked a fordítás.
Többen is megcsináltuk, Lator is, Szalki is, Tóni is, meg én is, lehet összevetni őket.
Érdekes az AAAA-rímképlet, a jambikus lüktetés, no meg a 4×9-es strófaszerkezet…
Hálás vagyok az öt csillagocskáért, hiszen te tapasztalt és hozzáértő versíró vagy!