Gottfried Keller:
WIR WÄHNTEN LANGE
RECHT ZU LEBEN
Wir wähnten lange recht zu leben;
Doch fingen wir es töricht an!
Die Tage ließen wir entschweben
Und dachten nicht ans End der Bahn!
Nun haben wir das Blatt gewendet
Und frisch dem Tod ins Aug geschaut;
Kein ungewisses Ziel mehr blendet,
Grüner scheint uns Busch und Kraut!
Und grüner ward’s in unsern Herzen,
Es zeugt’s der froh gewordne Mund;
Doch unsern Liedern, unsern Scherzen
Fest ein edler Ernst zugrund.
________________________________________
Gottfried Keller:
MAJD ÉLÜNK JÓ SOKÁ,
GONDOLTUK…
Majd élünk jó soká, gondoltuk,
De balgán kezdtünk, köztudott!
A napjainkat tűnni hagytuk,
A Vég – eszünkbe sem jutott!
A kártyánk felfordítva immár:
Halállal nézünk szembe mi…
Bizonytalan cél sem vakít már,
Zöldebben kell reményleni!
Így zöldebb lévén szíveinkben
Az ajkunkon derűs mosoly;
Ám amit óvunk rendületlen:
A tréfa, dal – nemes, komoly!
_____________________________________
5 hozzászólás
Már Lenin elvtárs is megmodta anno: Ami nem megy, azt nem kell erőltetni!
De, hála Istennek, remekül megy! Nem rosszabbul, mint Neked! :))
Az öndicséret büdös – tarja a magyar.
Lenin még mást is mondott: “Tanulni, tanulni és tanulni”
A három verszakból egyet oldotál meg elfogadhatóan.
Sok év óta e tekintetben semmi fejlődést nem mutatkozik nálad.
Ezt nem írom le magyarul ait már Goethe is leírt:
Leben und leben lassen!
Gruss Tóni
Sein und immer besser sein!
Műfordításhoz nemcsak nyelvet kell tudni, de versül is!…
Üdv és jó egészséget! :))
Dávid