Trübes Wetter
Es ist ein stiller Regentag,
So weich, so ernst, und doch so klar,
Wo durch den Dämmer brechen mag
Die Sonne weiss und sonderbar.
Ein wunderliches Zwielicht spielt
Beschaulich über Berg und Tal;
Natur, halb warm und halb verkühlt,
Sie lächelt noch und weint zumal.
Die Hoffnung, das Verlorensein
Sind gleicher Stärke in mir wach;
Die Lebenslust, die Todespein,
Sie ziehn auf meinem Herzen Schach.
Ich aber, mein bewusstes Ich,
Beschau' das Spiel in stiller Ruh',
Und meine Seele rüstet sich
Zum Kampfe mit dem Schicksal zu.
Gottfried Keller
(1819-1890)
Felhős őszi nap
Ez őszi nap csendes, esős,
Noha szomorkás, derű vár,
A fény áttör, s bár ég felhős,
Elér a halvány napsugár,
Csodaszép a játszi homály,
Merengve áll a hegy s a völgy,
Hol hűs, hol langyos most a táj,
Nevet, vagy sír akár a hölgy.
Remény s a múlni akarás
Egyenlőn erős, ébren él,
Vidámság, halál tagadás
A szívemben csatára kél.
De énem tudatos, vigyáz,
Nyugodt, s bár a játék kemény,
A lelkem félelmet leráz,
S ha kell, sorsommal küzdök én.
Szalki Bernáth Attila
3 hozzászólás
Kedves Attila, csak egyre szeretnélek figyelmedet felhívni: A "Sie" a második versszak negyedik sorában nem egy hölgyet jelent, mart ő azt írja:
"Natur, halb warm und halb verkühlt,"
( a természet félig meleg és félig megfázott)
és mert a Natur szór női (die Natur)
Sie lächelt noch und weint zumal.
(Ő (az) nevet még és kiváltva sír.)
üdv Tóni…
Tónikám!
Persze! De nálam a "die Natur"- nak (névelője a Sie) része "a táj,"
s ez "Nevet, vagy sír akár a hölgy."
Üdvözöl Attila
Tónikám!
Persze! De nálam a "die Natur"- nak (névmása a Sie) része "a táj,"
s ez "Nevet, vagy sír akár a hölgy."
Üdvözöl Attila