Mint rég az orvostanulónő
most, szegény, te divattá válsz,
porcelánból, gipszből és cin-bő
asztalon, kályhán, komódén állsz.
Leves gőzben, hangos csevegés,
civódás, galád gyerekricsaj
a kacatban nincs már meglepetés
nem zavar téged a gyerekraj.
Mint a templomajtó fényében
szemeid a távolba úsznak,
s ott a fülcsigáid mélyében
ott, az azúr hullámok zúgnak.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
Venus von Milo
Wie einst die Medizäerin
Bist, Ärmste, du jetzt in der Mode
Und stehst in Gips, Porzlan und Zinn
Auf Schreibtisch, Ofen und Kommode.
Die Suppe dampft, Geplauder tönt,
Gezänk und schnödes Kindsgeschrei;
An das Gerümpel längst gewöhnt,
Schaust du an allem still vorbei.
Wie durch den Glanz des Tempeltors
Sieht man dich in die Ferne lauschen,
Und in der Muschel deines Ohrs
Hörst du azurne Wogen rauschen!
Írta: Gottfried Keller