Der Sommer
Brüder! lobt die Sommerszeit!
Ja, dich, Sommer, will ich loben!
Wer nur deine Munterkeit,
Deine bunte Pracht erhoben,
Dem ist wahrlich, dem ist nur,
Nur dein halbes Lob gelungen,
Hätt er auch, wie Brocks, gesungen,
Brocks, der Liebling der Natur.
Hör ein größer Lob von mir,
Sommer! ohne stolz zu werden.
Brennst du mich, so dank ichs dir,
Daß ich bei des Strahls Beschwerden,
Bei der durstgen Mattigkeit,
Lechzend nach dem Weine frage,
Und gekühlt den Brüdern sage:
Brüder! lobt die durstge Zeit!
Gotthold Ephraim Lessing
(1729-1781)
A kétarcú nyár (A)
Testvér! Nyáridőnket áldd!
Nékem is kell őt dicsérni!
Mert kik csak tarka ruhád,
És pompád tudták idézni,
Elérték, de csupán azt,
Egy részed az, mit dicsérnek,
Úgy mint derék Brock fivérek,
Nyomtak szép évszak atlaszt.
Tőlem halld – mi „szebb” ennél –
Nyár! S kérlek, ne légy túl büszke!
Hőddel tönkre ne tegyél,
S ne legyek önmagam üszke!
Jajszót hallasz? De minőt?
Bort – szomjat oltani kérik,
Hűvös pincét ők dicsérik,
És szomjat keltő időt!
Szalki Bernáth Attila
A kétarcú nyár (B)
Testvér! Nyáridőnket áldd!
Nékem is kell őt dicsérni!
Mert kik csak tarka ruhád,
És pompád tudták idézni,
Elérték, dicséret csupán
Egy oldaladról szól ma,
Mintha Brock(e)s magasztalt volna,
(Ki ) természetet áldja ám.
Tőlem halld – mi „szebb” ennél –
Nyár! S kérlek, ne légy túl büszke!
Hőddel tönkre ne tegyél,
S ne legyek önmagam üszke!
Jajszót hallasz? De minőt?
Bor után kiáltva kérik,
S testvért szólítva dicsérik
A szomjat keltő időt!
Szalki Bernáth Attila
9 hozzászólás
Nehéz vers volt, Lessing is ide-oda ugrándozott a megszólításokkal.
De azért a “testvér” említése 1.sz. 2.személyben történik (áldd).
Aztán 1.sz. 3.személyben (őt) kell dicsérni…
Így az 1.sz. 2.személyű “tarka ruhád és frissességed (Munterkeit)”
említése részemről a testvérre értődik, holott a nyár ruhájáról és
frissességéről van szó!
“Brennst du mich, so dank ichs dir…” A melegítést meg is köszöni a költő a nyárnak…
Frage, Sage… Bort kérek, Mondom a testvéreknek
A költő lett “gekühlt”, miután bort ivott… Pince meg sehol…
Én is megszenvedtem a fordítással meg a Brockokkal…
Elismerésem, hogy Attila bevállalta!
Még Tauber Feri is kedvet kaphat rá…
Brocks-ról még nem sikerült kiderítenem, ki volt, ám az biztos, hogy lehettek ugyan ilyen fivérek, de Lessing itt egyetlen Brocks-ról ír, ami a 8. sorból látszik is: “Brocks, der Liebling der Natur”. “der”
Köszönöm a figyelmet. Ennyi tellett.
Most találtam meg: Brockes (Brocks-nak ejtették) Barthold Heinrich Brockes, a korai felvilágosodás hamburgi költője és írója volt. Lessing polemizál vele, hogy nem érti a nyár és a természet minden oldalát.
Feri, köszönöm, akkor ez egy harmadik Brock(e)s, sem az Attila, sem az én feltételezésem… Aki, ugye, a természet kedvence… 🙂
Igen, Lessing igen keményen használta az iróniát, mint fegyvert.
Őszinte érdeklődéssel és tetszéssel olvastam a hozzáértők “beszélgetéseit”. Azzal viszont egyetértek, hogy a nyár valóban kétarcú, bár ha jobban belegondolok, akár több arca is lehet.
Úgy gondolom, hogy maga a fordítás, a helyes értelmezés, ugyanakkor a verstani formák betartása a kihívás.
Szeretettel: Rita 🙂
Tauber Ferenc hozzászólása, amit ezúton köszönök, tette számomra világossá,
hogy ki is a versben kétszer is említett Brock(e)s, s ennek tudatában alkottam meg a vers B) változatát. Brockes Lessinggel
egyidőben élő, (évszámai1680 – 1747) kiváló, a világ, a természet
szépségeit dicsőítő költő volt. Az általam korábban lefordított verse,
ami alább lesz olvasható is ezt bizonyítja: (A világ versekben kötetem 18. oldal)
A világ mindig szép
(Die Welt ist allezeit schön ?
Barthold Heinrich Brockes (1680 ? 1747)
Tavasszal szép a tág világ,
Nagy fényben pompázik mi zöld.
A nyár tömérdek nyílt virág,
Arany búzatenger a föld.
Őszi égen pasztel kékek,
Tarkán virítnak fák s növények
A téli táj gyémánt ruhája hó,
Ezüst, csillámló takaró.
Bizony, ha ember lát, s figyelve lép,
A világ mindig meseszép
Szalki Bernáth Attila