Mosta, mosta, mint modern Ágnes asszony,
folyóvá duzzadt bokájánál a szenny,
bőrébe égett a méltatlan viszony,
és egyre marta, akár sebet a genny.
A kabin falán megdermedt a pára,
ahogy torkából felszakadt az "Elég!",
s a fojtogató, forró gőzben állva
hagyta elcsorogni megunt szégyenét.
10 hozzászólás
Tömör és filozófikus.. grt. Z
Köszönöm, kedves Z!
Szia Neti!
Némiképp elszakadtál e versben a Tőled megszokott érzelmi vonaltól…
Persze nem teljesen, csak itt a belső én társadalmi oldalra vetítődik.
Különösen a 2. strófa utolsó két sora érzékelteti ezt hűen ( szerintem).
Kicsit Nyugatos hangulatot áraszt, de ez csak még jobban kiemeli a versbe
zárt drámaiságot…
grat. leslie
Köszönöm, kedves leslie!
huhh, erős képek, kedves neti… van, hogy nincs szabadulás
a marta helyett mást használnék
üdw szeretettel
Kemény képet festesz. Különös, mégis magávalragadó leírása a szégyennek, amitől végül megszabadul az ember. Nagyon tetszik. Gratulálok hozzá!
üdv: banyamacs
DW, nekem nincs bajom azzal a szóval… de mire gondolsz konkrétan? Egyébként köszi – rég láttalak 🙂
Köszönöm, kedves macska, nagyon örülök, hogy tetszett 🙂
a genny nem mar… más társítás kellene oda
én is rég láttalak, eltérő helyekre publikáltunk
szép nyarat 🙂
üdw
Kösz, dw, viszont kívánom 🙂