Párhuzamba hozhatlak
az egykori magaddal.
Fújdogál a szellőcske,
bérházban nem tengődne.
(zárójelbe pakolom
késő-barokk fatornyom).
Kicsi nagy pont vezekel,
ki olvas még verseket?
Anyám tyúkja rég meghalt.
Apám eldugta a kast.
Széjjel folyt az eszmélet,
ma már régi emlékek.
Csonka képek tapadnak
ódon, szürke falakra.
Tömbösített érzelmem
néhány sorba ékelem.
Gondolatjel, szóközök,
rövid leszek, sőt mi több,
elkél egy kis ellentét,
elmélkedés és egyéb.
6 hozzászólás
"Tömbösített érzelmem
néhány sorba ékelem." na, ja:) Jó ez a vers, Emese!
Üdv: Évi
Na, akkor jó. Köszi! 🙂
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
Tömör mondanivalójával akár haikuhoz is tudnám hasonlítani mondókaszerű versedet.
Nekem nagyon tetszett.
Szeretettel gratulálok, Judit
"haikuhoz is tudnám hasonlítani" :-), lehet, de inkább a tankához, mert itt nem hagyom a sorokat "lógni", azon belül viszont lehet mozogni.
Köszönöm gondolataidat kedves Judit.
Szeretettel
Emese
EZ nagyon JÓÓóóÓÓÓÓÓÓó igen tetszett! Talán mert én is verset írok 🙂
Nálad mindig jó lenni! 🙂
szeretettel-panka
Kedves Panka,
ez kölcsönös, én szívesen járok Hozzád! 🙂
Szeretettel
Emese