Schwalben
Hoch in die blauen Lüfte schwingt
die Schwalbe sich vom Dach.
Und eh ihr Zwitscherruf verklingt,
schwingt sich die zweite nach.
Die dritte folgt, die vierte auch
flitzt pfeilschnell hinterher.
Nun schwimmen über Dunst und Rauch
sie frei im Sonnenmeer.
Sie tummeln wie die Fischchen sich
im unbegrenzten Reich.
Ich freue ihres Treibens mich
und seh's doch täglich gleich.
Wie nisten sie so traut und treu
am heimischen Gebälk,
sie kehren alle Jahre neu,
ich werde alt und welk.
Eins aber, Schwalben, blieb mir doch
und bleibt wohl länger mir,
die Herzgedanken fliegen noch
und höher noch als ihr.
Bis in ein Licht so hell und klar,
wie ihr es nie erschaut,
und bau'n wohl noch ein Nestchen gar,
wo nie ein Vogel baut.
_________________________________
Fecskék
Tetőről kék egekbe száll
A fecske, fent lebeg,
A csicsergése rátalál,
S már társa is cseveg.
Mint nyíl szeli a pár nyomát
Még két fecskemadár,
Úsznak a párás légen át,
Süt rájuk napsugár.
Mint kishalak virgoncak ők,
Közegük végtelen,
S a látvány, mily jó repülők,
Naponta örömem.
Fészkelnek, hűek, gondosak,
Az eresz otthonos,
Évente jönnek, pontosak,
Csak én leszek koros…
Fecskék, ha én már nem vagyok,
Akkor is jöjjetek,
Hálám, mit szívből adhatok,
Kering fölöttetek.
Nem láttatok ilyet soha,
Lesz fényes lakotok,
Egy szép, új fészek, kész csoda,
Mit két kezem rakott.
* * * * *
4 hozzászólás
Kedves Dávid!
Korábban említetted – még Viszockijnál -, hogy itt csekély az érdeklődés a műfordítások iránt. Azóta sokat töprengtem a jelenség fölött.
Azt találtam magamban – magamból indulva ki – hogy én sem szerettem eddig különösebben műfordításokat olvasgatni, inkább honfitársaim verseit részesítem előnyben, akik édes anyanyelvemen szólalnak meg. De belátom, ez szűklátókörűség. De a váltás, a fejlődés, a nyitás elég lassú folyamat, hiszen amatőrként a magyar kortárs irodalommal is csak ismerkedünk. A műfordítók azonban – mint te is – messze előttünk járnak. Ez lehet az oka a kevesebb találkozásnak.
Ehhez a fordításodhoz a címe vonzott, s a költeménynek különösen a három utolsó versszaka tetszett. Nagyra értékelem munkásságodat, és szeretettel várom verseidet. 🙂
Üdvözlettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Veled együtt magam is nagyra értékelem Dávid munkásságát,
de ezt a fordítását nézve szomorúan látom , hogy a 6 versszak
12 rímpárja közül csak 3 fele meg az eredeti vers U –
rímpárjának…
Üdvözöl Attila bá'
Kedves Laca!
Köszönöm megtisztelő véleményed és számítok további figyelmedre.
Amúgy ezt a fenti verset át fogom dolgozni, mert több jogos kritikát
kaptam formai és tartalmi tekintetben, pl. Sz. Bernáth Attilától is…
Üdvözlettel:
Dávid :))
Igen, kedves Attila, igazad van, három strófánál
nem hímrímek vannak a páratlan sorok végén…
Örömmel látnám itt a te fordításodat, ami biztos
nem követő, mert már régen megcsináltad…
Köszönöm szíves és jogos észrevételed!
Napvilágos üdvözlettel:
Dávid