Kigurítottam a
szemetes kukát.
Tele volt a gyomra.
Már három hete
csak arra várt.
Elindultam a
gyalogúton,
egy anyóka
elém állt.
Eltetszik engedni?
kérdem.
Izzó gyűlölet
lángja ég
szemében s mondta,
ha már itt gurítottad,
nem fekszem keresztben,
de tudom megtette volna.
4 hozzászólás
Kedves Zsófi!
Nagyon keserű a versed, keserű tapasztalatok lehetnek mögötte.
Valóban ilyenek vagyunk? Gyűlölködők, azon igyekszünk, hogy a másiknak keresztbe tegyünk, nem tudom, de hogy nem figyelünk oda eléggé egymásra az mindenképpen igaz, s valahogy kihunyóban van a felebaráti szeretet…
Sokatmondó, elgondolkodtató versedhez gratulálok.
Szeretettel
Ida
Húha, bizony sokan megtennék… Sajnos az egymás iránti tisztelet, segítőkészség, hogy röviden mondjam emberi viselkedésforma sok esetben morzsáiban sem lelhető fel mai világunkban. Vannak, akik az élő bolhába is…
Persze, elgondolkodtató, hogy vajon miért jutott idáig… talán a keserűség, a kilátástalanság, a mindenhiába hozza felszínre az emberek "gonoszabbik" oldalát.
Nagyon átjött a mondanó a soraidban. Gratulálok.
pipacs
Kedves Ida !
Az az idő már elmúlt, csak az emlékek maradtak. Az idő már felvilágosított, hogy a szép emlékekre nagyon vigyázni kell, a nem szép emlékeket pedig megszépíti az idő.
A vers régebben íródott, ma már nem bolygatja fel a lelkem békéjét.Csak türelemmel ki kell várni.
Köszönöm hozzászólásodat, szeretettel, Zsófi
Kedves pirospipacs !
Köszönöm hozzászólásodat és csak annyit fűznék hozzá, hogy a felsorolásod teljesen helytálló, különösen a mai viszonyok között. Minden nehézség megpróbáltat, bár ez az eset csak engem próbáltatott meg.Akitől kaptam, neki az volt a megpróbáltatás, hogy később
már nem tudott határt szabni a rosszindulatának és az önmaga felé fordult, sajnos, mert
nem volt képessége , belátni a tévedését.Hát ezért jó hagyni leperegni magunkról a rosszat,
még a gyökereinél, hogy később ne kelljen keresni, hogy "vajon miért jutott idáig"….
Szeretettel, Zsófi