csapdájában meg sem született szavak nyögték
a hiábavaló búcsú kínjait, míg át-
kelt a lelked a test után. S mint csöppé gyűlt ék-
szer, a könny pilláimon megingó kis gömbként
csücsült. És a festett üvegablak kék-szárnyú
angyalának tekintetét figyeltem, s önként-
lenül is arra gondoltam: „Ilyen nagy lábú
angyalt még életemben nem láttam.” S ez az új
eszmélés eszembe juttatta tekinteted
kacajos fényét. S bárhogy számoltam, hat lábujj
ült az angyali lábon – és tudtam, te érted
ezt a gyászkeretes, ám huncut iróniát,
hisz’ örökké mosolyogsz – valahol odaát.
10 hozzászólás
Szia Hanga!
Nagyon tetszett, amit a megjegyzésben hagytál, osztom a véleményt.
A verset őszintének és emberinek tartom. Akár egy temetésen is születhetnek olyan gondolatok, amelyeket nem mindig lehet megosztani, mert megrökönyödnének néhányan.
Nem írom ide a saját tapasztalataim, csak annyit, hogy a dolgok valóban így működnek, ez nem jelenti azt, hogy tiszteletlenek vagyunk és nincs bennünk szeretet.
Fura ehhez a vershez a következőt írni: örülök, hogy szembesülhettem a sorokkal, köszönöm is, mert megnyugodtam, hogy másban is így zajlik, tán nem vagyok elfuserált.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Hanga!
Ez a versed nagyon megfogott.Olvastam a bejegyzésed is."mert mindenkit úgy kell gyászolni, ahogyan élt, ha mosolygós szemmel, hát úgy…." Megható.Hallottam ezt többször is.
Igaz lehet…
Barátsággal:Ági
Kedves Hanga!
Meghatóan őszinte verssorok. Egyetértek azzal, amit a megjegyzésnél írtál. Csak az tud így gyászolni, akihez igazán közel állt – akár emberileg, akár érzelmileg – az, aki eltávozott.
Szeretettel: Zsóka
Kankalin kedves, hogy lennél már elfuserált 🙂 Abból, hogy érzed a verset, és tudod, milyen, mikor az ember esetlenül viselkedik, vagy gondolkodik, tudom, hogy Te is egy igazán emberi ember vagy 🙂
Ágnes, nagyon jól esett, hogy a versem így hatott rád, köszönöm!
Zsóka, örülök, hogy őszintének érzed, mert az is, emberileg nagyon kedves volt nekem ez az ember, hát így emlékezem rá.
Hanga
Ez egy remek vers. Mind alkotásként, mind emberi gondolatként. (A 8. sor elejéről hiányzik egy 'e' betű.) Nekem sok időnek kellett eltelnie, hogy mosoly vegyülhessen a könnyekbe, inkább a kékké harapdált ajkak dominálnak, de azért ismerem, tudom a gyásznak ezt a formáját is. Még azt is mondhatnám, hogy ez kedves vers. Jól megfogtad, gratula!
Poppy
Köszönöm Poppy, örülök, hogy elidőztél nálam!
Hanga
Kedves Hanga!
Nagyon szép vers.Megható.
Üdv:Mária
Kedves Mária, köszönöm az olvasást és a hozzászólásodat!
Hanga
Megható és egyben egyedi búcsú. Viszont tisztában vagyok azzal,hogy minden ember másképpen gyászol.Tény,hogy szerény személyem a vad és heroikus gyászolás pártját bő vittem "tagságommal".
Én egyszer egy temetőben való"látogatásom" során lettem figyelmes egy érdekes sírkőre amin a következő állt: "ÉLT 26 ÉVET,DE AZT BOLDOGAN!"
Azóta tudom,hogy a gyásznak több fajta formája van…
Szép és tisztelendő gesztusnak tartom ezt a verset.Hiszen ha elmúlunk az emberek emlékezetében élünk tovább.S te most segítettél emlékezni másoknak is!
Kedves István! Talán nem csak önmagunktól függ, hogy a gyász milyen formáját "űzzük", hanem attól is, hogy kit gyászolunk, és tán' ez is lehet az oka a gyász sokféleségének.
Nagyon örülök, hogy benéztél hozzám, köszönöm a véleményedet!
Hanga